TAGORE SÉTÁNY

Tagore sétány

Parti sétány

A parti sétány évtizedeken át tanúja volt Jókai Mór és a Jókai család életének.

A sétára általában a színházi előadás végeztével került sor. Az író unokahúgának, Jókay Jolánnak az emlékirataiból ismerjük a család pontos napirendjét. 1863-ban Jókai Mór és Laborfalvi Róza a két kislánnyal, Jókai Rózával és az író unokahúgával, Jókay Jolánnal így töltötte a füredi napokat:

Még reggeli előtt elmentek fürdeni. Jókai, aki nem szerette a hideg vizet, csak mártózott egyet. A délelőtti órákban kezdődött a céllövészet, ahová Jókai is eljárt. Jókai kifejezetten jó céllövőnek számított, amikor egyszer céllövő versenyt rendeztek, mind a három nyereménytárgyat ő nyerte meg. Délután ötre ment kártyázni a nagyvendéglő elé, ahol összegyűlt a társaság. Ezalatt családja nőtagjai, Laborfalvi Róza, Jókay Jolán és Róza az Arénába mentek, ahol ötkor kezdődött az előadás. A darab végére Jókai a hölgyek elé ment, és a színházból az egész család a partra indult sétálni és hallgatni a cigányzenét. Amikor a cigányprímás meglátta a Jókai-párt, azonnal elhúzták „Róza néni” kedvenc nótáját, a „Miért nincsen minden lánynak kút az udvarába?”, kezdetűt, majd Jókai Mór nótáját, a „Cserebogár, sárga cserebogár”-t. Nemcsak a művészpárnak, de a kislányoknak is meg kellett tanulniuk együttélni a népszerűséggel, a színésznő és az író rajongóinak folytonos érdeklődésével. Amikor felcsendült a parton a két nóta, a sétálók már keresték is őket a szemükkel: „hol vannak Jókaiék?”

Jókai Mór 1899-ben itt, a parti sétányon kérte meg második felesége, Nagy Bella kezét.

1899-ben két hetet töltött Jókai Füreden: augusztus 5-én érkezett és 19-én tért vissza, már vőlegényként a fővárosba. Ez a sorsdöntő két hét nemcsak a kései házasságkötés előkészítéséről, a döntésről és a lánykérésről szólt. Nagy Bella emlékiratai, amelyek a harmincas években keletkezhettek, és a hetvenes években váltak ismertté, a fiatal menyasszony nézőpontjából mesélik el a füredi napokat. A lánykérés nem érhette Nagy Bellát váratlanul. A feltörekvő és egyre sikeresebb fiatal színésznő rendszeresen játszik Jókai-darabokban. Osztoznak Jókaival a színpadi sikerben, amikor a közönség a fiatal művésznő mellé a színpadra követeli az idős írót is.

Az, hogy Nagy Bella édesanyja le akarja a leányát beszélni az utazásról, sokat elárul. Az anya egy korban és társadalmi állásban is Bellához illő ügyvédnek szánta a lányát. Nagy Bella azonban elfogadta az író meghívását. Reggeli sétáin rendszeresen találkozik Blaha Lujzával, aki barátságosan, szívélyesen fogadja a fiatal színésznő társaságát. Jókai ugyancsak itt, séta közben kéri meg Nagy Bella kezét, és a lány az anyai intés ellenére igent mond az írónak. Nagy Bellának keserves árat kellett fizetnie az íróval kötött házasságáért: a közönség haragja őt veszi célba. Az addig sikeres színésznőt kifütyülik, tüntetnek ellene, a színházak felbontják vele a szerződést. Az eljegyzés utáni napokban a kitörni készülő botrány első jele, hogy a szokásos reggeli, parti séta alkalmával az addig barátságos Blaha Lujza váratlanul nem fogadja a fiatal pályatársnő köszönését, hanem fejét elfordítva elsiet.

Amikor Laborfalvi Róza 1886-ban meghalt, Jókai Mór 61 éves. A művészpár 38 évig élt együtt. A gyász és a veszteség feldolgozásában fogadott leánya, a festő Jókai Róza segítette a „pápit”. Utazni viszi Itáliába, fiatal művészeket hív látogatóba, lakást cserélnek és Jókai végül 1890-ben eladja a füredi villát. Jókai Róza terve eleinte be is válik, mert az író néhány hetes kényszerpihenő után visszatalált az íróasztalához. Befejezi a Benyovszky Móric életrajzát, és megírja az Utazás egy sírdomb körül című munkáját, amelyben nemcsak az itáliai utazást örökíti meg, de búcsút is vesz Laborfalvi Rózától.

Jókai Róza házasságkötése Feszty Árpáddal az élénk társasági és családi életben nem hozott változást, az idősödő író azonban társtalannak érezte magát. Egyre magányosabbá és elszigeteltebbé válik. 1899-ben, 74 éves korában kérte feleségül itt, a parti sétányon a pályakezdő színésznőt, a húszéves Nagy Bellát. A kései házasságot sem a közvélemény, sem a család nem bocsátotta meg az írónak. A több mint fél évszázados korkülönbség mellett más tényezők is hozzájárultak ahhoz, hogy a közhangulat Jókai és Nagy Bella ellen fordult. Jókai a márciusi forradalom ikonikus alakja, a magyar kultúra „arca” a nagyvilágban. Ekkor már évtizedek óta a világirodalom állócsillaga, regényei a magyar kultúra elsőszámú exportcikkei, ráadásul aktív politikus, a főrendiház tagja. A „rangon aluli” és kizárólag polgári házasság a századfordulón sokak számára még olyan „bohém” lépés, amit Jókai társadalmi pozíciójában nem tartottak megengedhetőnek.

JÓKAI MÓR MEGKÉRI NAGY BELLA KEZÉT – Részlet Nagy Bella emlékiratából

„Egy napon Makó, a Budai Színkör igazgatója eljött hozzám, és egy vendégszereplési ciklusra szerződtetett. De most már elfordultam a rémdrámáktól. Magyar írókat választottam, Katona, Madách és főleg Jókai. Mikor az ő darabjait tanultam, akkor már mindennapos vendég volt. Sőt nemcsak vendég, hanem tanító, rendező, ki tanácsokkal látott el. A fellépteimre természetesen továbbra is eljárt, és néha a közönség, mikor Jókai-darabot játszottam, nem elégedett meg azzal, hogy én köszöntem meg a tapsokat, hanem addig tombolt és kívánta látni Jókait, míg kénytelen volt ő is a színpadra jönni és velem együtt köszönni meg az ovációt.

A nyár közepén Jókai szólt, hogy ő elmegy üdülni egy kicsit Balatonfüredre. Kért, hogy menjünk el mi is. Én beleegyeztem örömmel. Midőn azonban anyámnak szóltam, hogy harmadnap elmegyünk Balatonfüredre, mert Jókai hívott bennünket, az arca nagyon elkomolyodott, és azt mondta: – Bella, ne menjünk mi el Balatonfüredre! Hallgasd meg inkább annak a kedves szép X. doktornak a sokszor megismételt kérését! Boldogabb leszel, ha egy ügyvédnek a felesége vagy, ahol a család is szívesen lát, mint ha egy ilyen nagy magasságba kerülsz. X-nek a kora is megfelel a te korodnak. Én csak nevettem:

– Dehogy, ne félj, nem lesz semmi baj. Én színésznő leszek, és nem megyek férjhez. Tudod, mit mondott Jászai!

A vége persze az lett, hogy elmentünk Füredre. Füred nagyon tetszett nekem. Jókait persze mindenki ismerte és bálványozta. Sok mindenkivel megismertetett, köztük Blaha Lujzával is, aki szintén ott nyaralt Füreden. Nagyon kedves és barátságos volt hozzám ő is és mindenki, akivel Jókai megismertetett. Az idő nagyon kellemesen telt. Sokat sétáltunk kettesben. Egyik nap séta közben megkért feleségül. Megfeledkeztem akkor én X. ügyvédről, anyám tanácsáról, Jászai Mariról, és igent mondtam. Megállapodtunk, hogy egyelőre nem közöljük a hírt senkivel, csak majd ha Pesten leszünk.

Harmadnap egy helybeli újság – ma sem tudom, hogy hibázott rá – azt írta, persze diszkréten és név nélkül, de úgy, hogy aki nem akart volna ráismerni is, kénytelen lett volna: hogy koszorús költőnk és egy fiatal drámai színésznő, akik jelenleg Balatonfüreden nyaralnak, nemsokára házasságot fognak kötni. Másnap reggel megszokott időben megláttam Blaha Lujzát. Felé indultam, hogy szokás szerint köszöntsem, de ő hirtelen megfordult, és haragos arccal elrohant előlem, és attól a perctől kezdve szóba nem állott velem. De nemcsak Blaha Lujza változott így meg, hanem Jókainak több ismerőse is.

Pár nap múlva jött egy levél Makó igazgatótól, melyben tudatott, hogy Az aranyembert kitűzték próbára, és ekkor és ekkor jelenjek meg az Atália szerepét próbálni. De miután a levél előbb a pesti címemet járta meg, s csak aztán jött Balatonfüredre, a levélben jelzett időpont elmúlt. Jókai úgy látszik, különben se akarta, hogy otthagyjam Füredet, diktált nekem egy levelet, melynek szövegére már nem emlékszem, csak azt tudom, hogy valami jó kifogást íratott velem Makónak, hogy miért is nem mehetek én most Atáliát próbálni. Ezért maradt el akkor Az aranyember és az én Atália-szerepem.

Aztán visszamentünk Pestre.”

Jókai Mórné Nagy Bella emlékirata, közli: Láng József, Irodalomtörténeti Közlemények, 1975/3, 354−377. Itt: 363−364.