Hotel Jókai

Belvárosi barangolás Jókai Mór nyomában

Jókai Mór (1825. február 18., Komárom - 1904. május 5., Budapest) a metropolisszá váló Budapest írója: csaknem hat évtizeden át élt a fővárosban. Jókai Mór a máig legtöbbet olvasott és legtöbbet fordított magyar író, A Hon című napilap, a legsikeresebb magyar élclap: az Üstökös alapítója, a leghosszabb életű és legszínvonalasabb magyar néplap, a Vasárnapi Újság alapító szerkesztője. Tárcaregényeivel, amelyek a nyomtatott médiumok korában a napi sorozatok, a magyar olvasóközönség megteremtője.

Jókai valóban világhírű író: berlini látogatása során fogadja Bismarck, Rudolf trónörökössel meleg barátságot ápol, együtt dolgoznak Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben (1885-1902) grandiózus vállalkozásán, a vele kapcsolatos eseményekről, pl. második házasságkötéséről Nagy Bellával, rendszeresen beszámolnak olyan nagy világlapok, mint a New York Times.

Szerénységét Tábori Kornél anekdotája érzékelteti: "Fiatal újságíró koromban többször szerettem volna megkérdezni tőle, hogy melyik művét tartja legkülönbnek. Végre nagynehezen csak annyit mondott: - A legszebb alkotásom, amiről szólni érdemes, a Malmaison-rózsa volt, amit a köves füredi kertemben produkáltam. Szép volt még a halála is. Etelka húgocskám hajában hervadt el, amikor az első Anna-bálra megkapta."

Pontossága legendás volt, Révay Mór egy interjúban mesélte el szintén Tábori Kornélnak: "Jókait kéziratért sohasem kellett sürgetni, az ő személyével kapcsolatban ismeretlen fogalom volt az un. »kézirat bevasalás«. Ami a kiadót, szerkesztőt, szedőt, nyomdászt némely íróval szemben a kétségbeesésbe kergeti, a megígért kéziratainak idejekorán való beszállítása, az Jókainál ismeretlen volt. Amit ő elvállalt, azt napra, órára, percre pontosan beszolgáltatta, inkább terminus előtt, de sohasem utána. Aki egész életén át folytatásokban írta a regényeket, a különböző napilapok részére, az egyetlen-egyszer maradt el egy folytatással. Annyira pontos és lelkiismeretes volt, hogy legtöbbször maga vitte el a kéziratot a szerkesztőségbe és adta át a szerkesztőnek."

1844-ben Kecskeméten a református jogakadémián befejezi tanulmányait, és 1845-ben joggyakornokként érkezik Pestre. A család jogtanácsosának, Alexander Vrchovskýnak (a szlovák nemzeti mozgalom támogatójának) az irodájában fejezi be jurátusi karrierjét. Amikor 1846-ban megkapja ügyvédi oklevelét, már sikeres író: 1845-ben a Pesti Divatlap és az Életképek is közölt mutatványt első regényéből, a Hétköznapokból, amely könyv alakban 1846-ban jelent meg. A Nepean sziget című novellája már 1845 szeptemberében óriási feltűnést keltett az Életképekben. 1847-től az Életképek szerkesztője, 1848-ban a márciusi forradalom egyik főszereplője, újságíróként tudósítója, élete végéig krónikása.