Dr. Praznovszky Mihály:

SÉTA A NOBEL-DÍJASOK LIGETÉBEN, BALATONFÜREDEN

Ez a város számtalan meglepetést tud szerezni a látogatóinak. Gazdag múltja lépten-nyomon feltárul előttünk, ha a régi fürdőn, az úgynevezett Savanyúvizen sétálunk. A régenvolt színház emlékei, az első balatoni gőzős története, az Anna-bál helyszínei, Jókai hajdani villája, s a nagy Panteon, amelyben mindenki ott van, akinek fontos volt a város, s műveiben emléket állított élményeinek.

S a parton, a kikötő mellett a szép park, amelyben aztán szobrok, emléktáblák formájában ez a múlt meg is elevenedik. S közöttük egy egyedülálló sétány: a Nobel-díjasok ligete. Ilyen nincs több, ez egy régi s élő hagyomány.

Valamikor 1926-ban kezdődött, Rabindranath Tagore volt az első, aki gyógyulása napjaiban elültetett egy hársfát a parton, s ezt követte aztán csaknem egy évszázad alatt további tizenöt. A legutóbbi éppen két esztendeje, 2020-ban, Gábor Dénes emlékére.

Ezek a faültetések egy kivételével mind az adott Nobel-díjas személyes jelenlétében zajlottak, mondhatjuk: kezük nyomát is őrzik a fák. A város nemcsak sokszínű emlékeiről nevezetes, hanem nagyszabású természettudományos, egészségügyi, közgazdasági stb. konferenciák helyszíne is volt. Ezeken a sok-sok tudós mellett megjelentek és szerepeltek a világ legnagyobb szakmai elismerésének kiválóságai is.

Az ember csak irigyelni tudja azokat, akik jelen lehetek ezek egyikén-másikán, de az sem lebecsülendő lelki élmény, ha elolvassuk a táblák szövegét s elgondolkozunk az emberi zsenialitás teljesítményein.

Itt járt Feynman a legragyogóbb elmék egyike, aki valaha született, Paul Dirac, aki 30 évesen már díjazott volt, a két nagy, Oláh György és Harsányi János egyszerre ültetett fákat, Pontecorvo, akinek tudományos élete még egy kémhistóriába is belekeveredett, Wigner Jenő, a „marslakók” egyik zsenije. Vagy a másodikként 1961-ben fát ültető Salvatore Qasimodo, akinek ma nagyobb a kultusza Füreden, mint Itáliában lehet. Az összeállításban szerepel Teller Ede is, aki maga is fát ültetett, de érdekes módon, sok minden más elismerése mellett nem kapta meg a Nobel-díjat, pedig mindenki úgy tudja, hogy birtokosa ennek az elismerésnek. Meg is érdemelte volna amúgy.

Fürednek tehát rendkívüli szerencséje van, hogy így részese lehet a világörökségnek, a világ tudományos emlékezetének, s egyúttal páratlan élményt nyújt polgárainak és az ide érkező vendégeinek is.