JÓKAI-OBELISZK
Blaha Lujza u. 2.
Jókai balatonfüredi emlékművének leleplezése
Vasárnap délben leplezték le az új Jókai-emlékművet Balatonfüreden. Külön vonaton, hajón, kocsin, sőt közeli községekből gyalogszerrel is igen sok vendég érkezett ez alkalommal Balatonfüredre. A vendégek között 18 küldöttség is szerepelt. Az emlékmű négy utca torkolatában a Jókai villa és a régi kápolna közötti térségen áll, amelyet a minap Jókai-térnek neveztek el. Jókai Mór, aki majdnem húsz esztendeig nyaralt Balatonfüreden, mindennap járt erre és tüdőbajából való kigyógyulása után kedves emlékek fűzték mindig ehhez a helyhez.
Az ünnep vasárnap délelőtt a templomban rendezett zenés misével kezdődött. Utána az ünneplők a virággal díszített emlékmű körül gyülekeztek. A balatonfüredi iparos dalkör elénekelte a Himnuszt, mire Mészöly Gyula, mint az ünnepséget rendező Kisfaludy-Társaskör elnöke, az ünnepet megnyitva, a Mindenhatóhoz fohászkodott.
– A világot fentartó Mindenható előtt imára borulva, – mondotta – a költőkirálynak honszerelmét és világirodalmi géniuszát idézzük: Add vissza ezeréves határainkat, hogy Európa nyugalmát világtörténelmi rendeltetésünk alapján a kultúra ellenségeivel szemben is biztosíthassuk újabb ezer évig.
Vámos Géza evangélikus református lelkész hosszabb szónoklatban világította meg Jókai jelentőségét. Vaszary Alexa ifjabb Wlassics Gyulának Mondj mesét, Jókai! című költeményét szavalta. A balatonfüredi dalkör, Jókai kedvenc dalát: a Tihanyi visszhang-ot énekelte el. Schmidt Ferenc dr. egyetemi magántanár azt a hatást részletezte, amelyet a Balaton vidék Jókai költői lelkületére gyakorolt.
– Jókai leíróművészetének kifejlesztésében – mondotta – a magyar vidékek voltak tanító mesterei és legnagyobb tanítója a Balaton-vidék volt. A tó vissztükrének folyton váltakozó százféle színpompája, a szelíd vagy haragos hullámjáték, a zalai part hegy-völgyes tája nemcsak látását élesítette a természeti szépségek iránt, hanem képzelő erejét is nagyban színesítette. Betöltötte lelkét a vidék története is. A somogyi parton Kupa vezér halma; a pogány magyarság elbukásának emléke ragadta meg képzeletét; a tihanyi apátság és a Kisfaludyak romantikus korához fűződő balatonfüredi hagyományok fokozták a múltba mélázó hajlamát. Füreden együtt élt Deák Ferenccel s környezetében együtt találta az akkori idők nagyjait és ifjúságát, akiket azután regényeinek komoly vagy tréfás hőseiben megörökített. Jókai bejárta az egész országot, de lelkével a Balatonvidék volt leginkább rokon.
Szávay Gyula az Akadémiának, a Kisfaludy-Társaságnak és a Petőfi-Társaságnak küldetésében mondott verses preludiumot, majd hosszabb beszédet. Először a „tudomány koszorúját” hajtja meg ama jelenések és tünemények előtt, aminőket egy Petőfi bölcsője és egy Jókai koporsója takar. A tudomány is leteszi itt boncoló és bíráló műszereit és alázatosan, hívői tisztelettel áll meg. A Petőfi-Társaságnak Jókai megteremtője, jóságos atyja és tanítómestere volt.
A három társaság hódolatának kifejezése után Szávay leleplezte az emlékművet.
Már hetek óta kertművészeti gondozással készítették elő az emlékművet, amely most valóságos virágkertbe foglalva jelent meg az ünneplők előtt. A kitűnően sikerült alkotás Sinkó Lajos szobrász műve. Három oldalát három nagy dombormű ékesíti. Az emlékmű Vidor Emil! műépítész tervei alapján harmonikusan illeszkedik bele a környezetbe.
Sziklay János a Jókai-centenárium országos bizottságának nevében jelent meg. Kimentette Rákosi Jenőt és Révai Mór Jánost, akik kénytelenek voltak távol maradni. Beszédében többi között ezeket mondotta:
– A költői alkotások között, amelyeket a Balaton eszméje ihletett, a Balaton nagyszerűségének hírét Jókai tolla vitte először világgá. Legjobban szerette Balatonfüredet. Nemcsak pihenni és alkotni jött ide, hanem részt vett tanácsaival és munkáival a Füred és környékének jövőjét kiépítő társadalmi és gazdasági mozgalmakban… A tegnapi viharos idő után a mai gyönyörű napsugaras idő úgy hat, mint jóleső szimbólum. Jókai lelke van itt: borúra derű; el fog következni jóslata: a feltámadás.
Porzsolt Kálmán, mint Jókai egyik legrégibb munkatársa, Jókai lapjainak a nevében köszönetét mondott Schmidt Ferenc tanárnak. Bánó Dezső kormányfőtanácsosnak és Brinzey Aurél igazgatónak, akik a Jókai-emlékművel és kultúrünnepekkel Balatonfüred régi fényét visszavarázsolták. A régi szerkesztőségi élet emlékeit idézve rajzolta meg a nagy író szerénységét. Munkáinak és szellemének terjesztése, az irodalom pártolása ma politikai cél. A futóhomokot akácerdő ültetésével kötik meg, hogy el ne fújja a szél; a fa mélyre ereszti gyökerét. A nemzet életében az irodalom teszi ezt a szolgálatot. Erős nemzeti irodalom megköti a nyelvet, gyökereit mélyen leereszti a nemzet életébe és így nem söpörheti el az idő szele.
Sebestyén Gyula dr. nemzeti múzeumi igazgató Jókai külföldi hatásáról és személyes emlékeiről szólott.
Tábori Kornél Jókai szűkebb népének, az Otthon írók és hírlapírók körének nevében mondott beszédet és helyezett el Jókai legkedvesebb virágaiból font koszorút.
Ezután Demeter György dr. főszolgabíró mint fürdőbiztos átvette a Jókai-emlékművet; azonkívül Zalamegye képviseletében meleghangú beszéddel koszorút is tett a talapzatra.
A helyi hódolók sorát Balatonfüred ősi gazdái, a szent benedekrendiek kezdték meg. Bárdos Rémig főapát és Halbig Ciprián tihanyi apát nevében Gallik Oszvald perjel tett az emlékműre igen szép koszorút. Havas Jakab az állatorvosok egyesületének, Óváry Ferenc a balatoni szövetségnek, Orbán Gábor a balatoni társaságnak, Darab József Balatonfüred népének, Szultzer Lajos őrnagy a balatonfüredi fürdőegyesületnek, Vaszary Ernő a füredi Kisfaludy Társaskörnek, Csemba Gyula a füredi ipartestületnek, Vámos Géza a füredi református egyháznak, Lütvinger Miksa elnök pedig az izraelita egyháznak nevében helyezte el a hódolat virágait.
Az ünnepség epilógusa a kettős Jókai-villa kisebb épülete előtt folyt le, amelyre a centenáris-bizottságtól kapott szöveggel Róth Antal mostani tulajdonos márványtáblát illesztett. Jókai sok intim órát töltött valamikor ebben a villában, amely ma is őriz még néhány Jókai-bútort.
Az ünnep, amelyen az egyszerű nép soraiból igen nagyszámú közönség vett részt, társasebéddel ért véget. Itt köszönetet mondtak Balatonfüred igazgatóságának az emlékmű fölállítása körül hozott áldozatért. A felszólalók sorában Demeter György dr. főszolgabíró a sajtó közérdekű hivatásáról beszélt és kiemelte mélységes hatását a nemzeti életre.
A vendégek nagyrésze ezután megtekintette még a kertészeti és a gyümölcskiállítást.
N. n., Jókai balatonfüredi emlékművének leleplezése, Budapest Hirlap, 1925. szeptember 15., 5.
Rabindranath Tagore szimbolikus fejhajtása a balatonfüredi Jókai-emlék előtt
A hindu költő Jókai-könyveket gyűjt és cserjét ültet Balatonfüreden
Szombat délelőtt ritka érdekességű ünnep folyt le Balatonfüreden. Rabindranath Tagore annyira megerősödött, hogy gyalogsétára indulhatott. Napok óta kifejezte azt a kívánságát, hogy meglátogassa Jókai Mór emlékművét és azt a helyet, ahol a magyaroknak ez a híres regényírója legszebb munkáit írta. Tagore állandóan arról beszélt környezete előtt, hogy tudja, van egy „Zsoké” nevű magyar regényíró, akinek két indiai tárgyú művét már hazulról ismeri, sőt azokat az általa alapított nagy egyetem hatalmas könyvtárában is őrzi. Ma délelőtt azután orvosa engedelmével a három évvel ezelőtt felállított Jókai-emlékműhöz indult kíséretével együtt s itt koszorút helyezett el:
– Kedvenc színem az égszínkék, – mondotta a hindu költő és a koszorút is nagyrészt ilyen virágokból állíttatta össze, ami nem kis gondot okozott a fürdő kertészetének. A közönség és a fürdő vendégei meghatottan nézték a kegyeletnek a szép aktusát, valamint azt is, amikor a költő Jókai nyaralóját tekintette meg.
A koszorú elhelyezésénél Tagore bengáli nyelven néhány kegyeletes mondatban emlékezett meg Jókai Mórról és szimbolikusan fejet hajlott a legnagyobb magyar író emléke előtt.
Jókai emlékének megkoszorúzása után a közönség Tagoréval az élén a Balaton part közelében levő Ipoly-szálló mellé vonult, ahol a költő ásót fogott a kezébe és látogatásának emlékére elültetett egy hársfacsemetét:
– Szimbolizálja ez az elültetés azt, – mondotta – hogy én, a hindu költő, magyar földön nyerjek új életerőt.
A gyönyörű napfényes időben még hosszasan gyönyörködött Tagore a Balaton szépségében. A Pesti Napló munkatársának alkalma volt Jókai híres pihenőhelyén ülve, a költővel hosszabb beszélgetést folytatni, melyből néhány érdekes részletet itt adunk:
– Angolul olvastam az „Eppur si muove” (És mégis mozog a föld...) című Jókai-regényt és ez a könyv hívta föl a figyelmemet először a magyarok ázsiai eredetére, amelynek új nagyjelentőségű bizonyítékait találták meg nálunk az eddig nyilvánosságra nem került ásatási eredmények igazolása szerint. Kőrösi Csoma Sándort, aki hazánkban másfél évtizeden át mint remete olyan hatalmas kultúrmunkát végzett, kint igen nagyra becsüljük. Épúgy mint másik honfitársukat, a Londonban élő Stein Aurélt, aki már 28 éves korában a lahorei egyetem professzora.
Most Jókainak több mint ötven angolnyelvű könyvét visszük magunkkal.
Annakidején négy intézetből álló nevelő telepet alapítottam, amely Visva-Bharati néven ma is virágzik. Itt a tudományos kutatóintézetek közt elég nagy nemzetközi könyvtár is van és ebben helyezzük el a Jókai művét. Most újabb világhírű tanárok is jönnek oda az intézetekbe, mint ahogyan az hosszú idő óta szokásban van. Remélem, hogy már legközelebb magyar „visiting professor” is fog fél évig vagy egy esztendeig tanítani egyetemünkön, amelyet feleségem halála (1902-ben) után valamennyi kutató intézetével együtt India népének ajándékoztam.
– Érdekes, hogy maguknak nincsen nagyon sok jóbarátjuk a külföldön, hiszen engem is több helyen lebeszéltek arról, hogy Magyarországra jöjjek. Wenckebach orvostanár volt az első, aki azt mondotta, hogy nyugodtan mehetek, ott jó emberek és európai nívójú intézmények vannak. Komolyan ígérem, hogyha hazamegyek, honfitársaimat is elküldöm ide. Önök talán nem is tudják, hogy milyen gazdagok igazi szépségben. Sehol a világon nem kaptam azonban azt a figyelmességet, mint itt. Ez több, mint vendéglátás, ez rokoni érzések kiváltódása.
Rabindranath Tagorehoz balatonfüredi tartózkodása alatt több oldalról azzal a kéréssel fordultak, hogy az általa alapított főiskolára magyartudóst is vigyen magával.
A tárgyalás még nem járt konkrét eredménnyel csupán az biztos, hogy az indiai-hun-magyar legújabb adatok tanulmányozására dr. Zajthy Ferenc, ezeknek a problémáknak régi kutatója, az ázsiai tudományos társaság elnökének, a Budapesten járt Módi professzornak meghívására, két-három héten belül Kalkuttába utazik. Maga Rabindranath Tagore olyan jól érezte magát Balatonfüreden, hogy lemondott minden másfajta üdülésről, nem megy a Riviérára, amint tervezték, hanem Port-Saidon áthajózik vissza Indiába. Vele utazik titkára, dr. Mahalanobii egyetemi tanár hindu nejével és Pott Liza bárónő aki Tagore egyetemének művészeti tanszékét foglalja el.
N. n., Rabindranath Tagore szimbolikus fejhajtása a balatonfüredi Jókai-emlék előtt, Pesti Napló, 1926. november 7., 18.
