2022. április 22-én, a másfél évtizedes hagyományt követve idén is megrendezésre került a Szegedi Tudományegyetem Magyar Irodalmi Tanszékének egyik legfontosabb tehetséggondozó fóruma, a Grezsa Ferenc nevét viselő emlékverseny, ahol öt fiatal kutató mutatta be pályamunkáját. Grezsa Ferenc professzor, irodalomtörténész 1984 és 1991 között volt a tanszék jogelődjének élén, és életpályájának legfőbb állomásai a Dél-Alföldhöz köthetők. A Grezsa család támogatása nagyban segíti a verseny évről évre történő megrendezését, és idén külön megtiszteltetés volt őket is a nézők soraiban köszönteni.
A versenyre előzetesen beküldött írásokat háromtagú zsűri bírálta: Dr. habil. Hermann Zoltán, a Károli Gáspár Református Egyetem docense, a Gyermek- és Ifjúsági Irodalmi Kutatócsoport vezetője; Dr. Mészáros Márton, a Károli Gáspár Református Egyetem adjunktusa; és Dr. Smid Róbert, az ELTE Bölcsészettudományi Kar tanársegédje. A Szegedi Akadémiai Bizottság székhelye nyújtott terepet a verseny szóbeli fordulójának lebonyolításához, amely során a versenyzők élőben prezentálták a dolgozatokat.
A rendezvény főszervezője, Dr. Hansági Ágnes köszöntötte a résztvevőket, a zsűrit és a közönséget, majd felkérte Dr. Szajbély Mihályt, hogy nyissa meg az eseményt. Beszédében visszautalt a verseny ötletének megfoganására és átnyújtott egy virágcsokrot Cserjés Katalinnak, akivel együtt alapították meg ezt a hagyományt.
A verseny Borbíró Bíborka, negyedéves magyar-német nemzetiségi tanárszakos hallgató Zizeg bennem az élet, mint a zöld legyek. A lírai én szembesülése a halállal Kollár Árpád Milyen madár gyerekkötetében című előadással kezdődött. Borbíró azt vizsgálta, hogyan szembesül a lírai én a halállal a környezetén keresztül. A halálról beszélni nehéz, nem is tudunk igazán, így van ez a kötetben szereplő versekkel is. Az eufemizált halál tematikája és a környezet mint közvetítő mind hozzásegít ahhoz, hogy megkerülje az elmúlásról való nyílt beszédet. Az előadó olvasata szerint a lírai én a környezetét vizsgálva jut el a saját haláláig, majd imitálja azt. Vizsgálat közben a környezet elemeit kategorizálja, és definíciójuk szerint két csoportba osztja: szeretem, jó, igen és a nem szeretem, nem jó, nem. Egy elem csak addig kerülhet az igen kategóriába, míg azok megfelelnek az előzetesen megszabott definíciónak, például a macska addig macska, míg dorombol. Azok az elemek, amelyek már nem töltik be a meghatározott funkciót, metaforikus értelemben halottnak számítanak. Először a vizsgálatot a tárgyakon, a növényeken, az állatokon, ezt követően pedig az emberen végzi, majd jut el saját magához. Ezek az egységek nem határolódnak el egymástól, sokszor összemosódnak. Borbíró élő és élettelen ellentét felállítása helyett inkább logikai láncolatot hozott létre, ami azt mutatja, hogy egyes elemek halála és funkciójuk egyszeri betöltése egy másik elem megszületését foglalja magába, mint ahogy a malacból virsli lesz, a virsliből ebéd, és az ebédből csupán ebédszag marad hátra.
A szintén osztatlan képzésben résztvevő, magyar-német tanárszakos hallgató, Csikós Gréta folytatta a versenyt, előadásában(Boldog vagyok, mert nagyon szenvedek. Egy Ady-ciklus szerelemfelfogásáról) Ady Endre Ceruza-sorok Petrarca könyvén (1918) című ciklusát vizsgálta, és a cím által idézett tradíció és a versekben megjelenő szerelem közötti viszonyt határozta meg. Csikós elmondta, hogy Ady tudatosan nyúlt vissza a petrarcai képhez, mindeközben szándékos elfordulás is érzékelhető nála. Petrarca szonettjeinél az alapvető pozíció a szerelmesek közötti hierarchia, és az ebből fakadó elérhetetlenség tapasztalata. Petrarca Daloskönyve három beszédpozíciót feltételez: a megszólaló szerelmes férfit, a szerelmet (Ámort) és az imádott nőt. Ezzel szemben Ady a megszólaló pozíciókat modernizálta és relativizálta, ugyanakkor megtartotta a kommunikációs helyzetet. A fókuszváltás eredményeképpen jött létre, hogy Petrarca égiekbe emelt női alakját felváltja a ma már nem hibátlan, nem szeplőtelen női alakok sorozata, és kulcselemmé vált, hogy egyszerre több asszony is megjelenhet, megidézve ezeknek a karaktereknek a súlytalanságát. Csikós elemezte a ciklus címét viselő vers szemantikai többértelműségét is, ami a soráthajlás grammatikai struktúrájára és a torok szó homonímiájára vezethető vissza.
Régi epedések, régi torok
Búgása bőgött így ezelőtt,
Felhívta az előadó a figyelmet a versben megjelenő torok kétértelmű olvasatára, majd fel is oldotta: mint halotti tor vagy mint hangképzőszerv. A második esetben utalhat alkotásra, illetve emberi önkifejezésre, és az előadó is ezt az olvasatot helyezi előtérbe elsődleges megközelítésként.
A graduális képzésben résztvevők prezentációit a doktori képzésben részt vevő hallgatók pályamunkái folytatták. Asztalos Veronka Örsike a dolgozatában (A fordítói gyakorlat mint inspirációforrás. Ritoók Emma és a Kielland-fordítások) kísérletet tett Ritoók Emma eddig alulértékelt irodalmi munkásságának újrapozicionálására, elsősorban a Kielland-fordítások tükrében, és ezekhez a fordításokhoz mint inspirációs forráshoz közelített. Asztalos állítása szerint a női emancipáció mint téma nem a szerző „vénlány létéből” fakadt. Részletesen ismertetve a nő fordítói és szépirodalmi munkásságát, rátért a skandináv hatásokra. Ritoók 1900 előtt kezdte meg fordítói munkáját, még az érettségi megszerzése előtt. Norvég nyelvről fordította Kiellandot, aminek hatása a későbbi szépirodalmi műveiben is érezhető. Kielland fontos szerepet töltött be a nők jogainak védelmezőjeként, szem előtt tartotta a racionális nevelés fontosságát, az emancipációt és az oktatási jogokat. Témái között megjelennek a női szerepek, a házasság és az oktatás kérdésköre is: híres női alakjai tanítanak és mély eszméket fogalmaznak meg. Viszont kihangsúlyozta az előadó, hogy Ritoók Emma nemcsak azért fordította a norvég írót, mivel maga is érintett volt ezekben a témában, hanem mert úgy érezte, a magyar irodalomban van egy hiány, amit ezekkel a művekkel ki kell tölteni.
Márton-Simon Anna következett, aki Kiss József 1873-as prózapoétikájával foglalkozott. A Budapesti rejtelmek (1874) című regény reflexiót ad a krach évére. A gazdasági világválság, a kolerajárvány, az éhínség és a választási botrányok mind-mind a kor hangulatát képezik, bár a mű nem a válságról szól, hanem az odáig vezető útról. És ha a válság evolúcióját nézzük: elmozdulás, eufória, áremelkedés megállása, csőd, pánik és krach, a regény kimerevedik az eufória állapotában, mégis folyton ott lebeg a jólét vége, azonban mielőtt ez bekövetkezne, véget ér a regény. A korabeli olvasó a bukás ismeretében olvasta a regényt, éppen akkor tapasztalta a bőrén a válságot: ez a kapcsolódási pont köti össze a regényt a külvilággal. Az előadásban nagy hangsúlyt kapott a lélekvásárlás, vagyis minden olyan tranzakció, amely anyagi haszonért cserébe az emberi méltóság és erkölcs feladásával jár, legyen az zsarolás, szavazatvásárlás, prostitúció. Ezt a jelenséget Kiss a társadalom minden rétegében ábrázolta, hiszen egyéni sorsokat mutatott be a kitartott nőtől kezdve a kölcsönből élő elszegényedett nemesig, ám ezek az élettörténetek nem fonódnak egybe, helyette átfogó társadalmi krízist reprezentálnak. Ebből következtetett arra az előadó, hogy a regény műfaja életkép.
A versenyt Németh Zsófia Szakrálplasztik-jelenségek. Narratív lehetőségek a képiség jegyében (Jódal Kálmán A kopottdáma csókja) című előadása zárta, amely során Jódal Kálmán Die Liebe (2016) kötetének egyik novelláját, főként annak képiségét elemezte. Németh az előadását három fő pillérre építette: térkonstrukció, avantgárd hagyomány és a szobor mint statikus figura mozgathatósága. A térhez való viszony az utaztatott szimbolikán keresztül nyilvánul meg, hiszen beágyazott képi jelölőkkel fejti ki a térhez való viszonyát a szerző. Ilyen a címben szereplő kopottdáma mint önálló kronotoposz: (holt)test és Szabadka városa. A címben megjelenő szereplő már a mű elején elhalálozik, de teteme az egész mű során viszonyítási pont marad: a test tárgyiasul és a közösség stigmájaként marad fenn. Egyfajta transzgenerációs problémát fejt ki a mű, amiben a szabadkai, a kissebségi közösséghez köthető sors nem leküzdhető, nem levetkőzhető, hanem spirálszerűen működő folyamat. Az avantgárd tapasztalat a filmkultúrához hasonló képi világ mellett a nyelvi és értési struktúrában is érzékelhető. Ennek legszembetűnőbb jegye a nyelvi töredékesség, a regiszterváltások és a többnyelvűség, a magyar, a szerb és a német nyelv keveredése. Idő hiányában kevesebb szó esett az utolsó pontról, amelyben a szobor mint statikus figura mozgathatóságáról, áthelyezhetőségéről és átalakulásáról beszélt.
Minden előadás után a zsűri kapott szót, melynek keretén belül konstruktív kritikákat mondtak és szakirodalmi ajánlásokkal nyújtottak segítséget a fiatal kutatóknak témájuk továbbgondolásában. A jó hangulatban telt verseny során a versenyzők mind saját, mind pedig a Szegedi Tudományegyetem hírnevét gazdagították. A magas színvonalú pályaművek tanúsították a résztvevők lelkiismeretes felkészülését és az irodalom iránti elköteleződésüket. A zsűri döntése értelmében a graduális képzésben résztvevők közül az első helyet Csikós Grétának ítélték meg, míg a második helyen Borbíró Bíborka követte. A phd-szekció nyertese Márton-Simon Anna lett, második helyezést ért el Asztalos Veronka Örsike, Németh Zsófia pedig a harmadik helyen végzett. A díjakat a zsűri és a Grezsa család, valamint a Magyar Irodalmi Tanszék nevében Hansági Ágnes nyújtotta át.
