Április 11-én volt Márai Sándor születésének 122. évfordulója, és a költészet napja alkalmából a Várkert Bazárban a lírikus Márai került a középpontba, hogy az inkább prózaíróként ismert alkotót a közönség egy másik oldaláról is megismerhesse.
Az esemény kezdetén Hirtling István színművész egy verssel emlékezett meg az aznap reggel elhunyt Görgey Gábor íróról. Ezután Mészáros Tibor irodalomtörténész, Márai-kutató lépett a színpadra, aki elismerte az est témájának furcsaságát, ugyanakkor megfogalmazta annak célját is – hogy megláthassuk, Márai összetettebb írói egyéniség volt, mint ahogy azt eddig gondoltuk.
„De írtam néha ritmusos sorokat és a sorvégeken néha csörrent egyet a 'barbár ékszer', a rím.”[1] Írta 1972-ben Márai, mellyel jól összefoglalja, mit is gondolhatunk munkásságáról – nem lírai alkat, kevés verset ír, a költészet szerepe nem olyan jelentős az életműben. Mészáros Tibor ugyanakkor kiemelte, hogy nem mindig szabad hinnünk egy írónak azzal kapcsolatosan, amit magáról állít – elvégre saját bevallása szerint Márai a Nyugatban soha életében nem publikált, amit könnyen megcáfolhatunk, elvégre az Egy polgár vallomásaiból három részlet is itt jelent meg, más írásokkal egyetemben. A másik félrevezető aspektus a recepciótörténet, és az ebből származó előítéleteink – például az a tény, hogy A gyertyák csonkig égneket több mint 30 nyelvre lefordították, nem szükségképpen kell az író legsikerültebb műveként gondolnunk rá. Emellett pedig kiemelte Mészáros Tibor, hogy Márai Sándor publicisztikája sem kapott még kellő figyelmet – hasonlóan költészetéhez.
1918-as, Emlékkönyv címen megjelent első kötetét Márai nem vette fel a művei jegyzékébe sem, megtagadta azt, több más megjelent könyvével egyetemben. Az Élet című folyóirat 1918. április 14-én azt írta a szerzőnek, hogy megkapták a „kis füzetet”, de jobb, ha nem írnak róla. Kezdő szárnypróbálgatását ugyanakkor Kosztolányi Dezső méltató kritikával fogadta, aki valószínűleg önmagát is felismerte a kis kötetben – hasonló kifejezések jellemzik ugyanis a két lírát. Száz példányban jelent meg a debütkötet, Márai később azt írta róla, hogy valóságos bestseller volt, mert az elmúlt 66 évben az utolsó példányig elfogyott. Az est címét is ebből a kötetből választották a szervezők: „Éltem egyszer én…”
Az előadásból tehát kiderült, hogy Márait ellentétes érzelmek kapcsolták a lírához – költő akart lenni, olykor irigykedve tekintett kortársaira. Az Emberi hang (1921) versei és versfordításai után kezdte el írni első prózaköteteit – az 1924-ben megjelent A mészáros szintén a megtagadott munkák közé sorolható. A Mint a hal vagy a néger című verseskötet pedig A zendülőkkel egyidőben, 1930-ban került az olvasók elé.
A Mozaikok egy író életéből című első rész bevezetőjét követően versösszeállítást hallhattunk Hirtling István előadásában, melyet diavetítés kísért, kiegészítve a szövegek egyes mozzanatait. Fontos személyek és helyszínek felvillantása volt a cél, így elevenedett meg előttünk az édesapa alakja, testvérei, Kassa és Budapest, és fontosabb események, mint például a II. világháború vége. Cassovia (Mint a hal vagy a néger, 1930), ugyanennek a kötetnek a címadó verse, A Mikó utca című költemény, a Két öcsém verse, Ujjgyakorlat, Monológ – többek között ezen művek nyomán léphettünk be Márai költői világába, a felolvasást pedig Tárkány-Kovács Bálint zenei kísérete tette még sokszínűbbé.
Az est második része a Száműzetés, szerelem, öregedés címet kapta. Mészáros Tibor újabb felvezetőjéből megtudhattuk, Márai költőként indult, majd később vissza-visszatért a versíráshoz. Olyankor tette ezt, mikor valami nagyon megszólította saját életében vagy a történelemben – az est szövegeinek válogatásakor bizonyosan nagy figyelmet fordítottak arra, hogy a költészetében megmutatkozó személyességet bemutassák. Mészáros Tibor megjegyezte, hogy az Egy úr Velencéből című kötet Tarló című versciklusa tulajdonképpen az író emigrációs önéletrajzának tekinthető. A delfin visszanézettben fogalmazta meg búcsúját Magyarországtól, de ez a ciklus tartalmazza a Halotti beszédet, a Mennyből az angyalt és a Manhattani szonetteket is, melyben az otthontalanság érzését jelenítette meg. Kiemelkedő lírai alkotásai életfordulóin születtek, melyekből sokat megtudhatunk a „rejtőzködő íróról” – például szerelmi életéről. Az Ismeretlen kínai költő című kötet verseit, mint köztudott egy ideje, Tolnay Klárihoz írta, aki a Márai által szerzett Varázs című darabban játszott. De Márai Lola, az író hatvankét évig hűséges felesége is természetesen szerephez jutott az életműben. Mészáros Tibor azt is elmondta, hogy Márai prózája is tud lírai lenni – a Vendégjáték Bolzanóban című regényből felolvasott részlettel bizonyította is a közönségnek. A Márai-féle szerelmet, szenvedélyt a Sértődött vers, Tegezés, A barátnő verse, Dalocska, Mindenfélét ígér, Bécsi vers, Térkép, Hol vagyok?című művek nyomán mutatták be a közönség számára. Legvégül Márai Sándor előadásában hangzott el felvételről a Halotti beszéd című jól ismert szöveg, mely méltó zárása volt az eseménynek.
Fotó: Várkert Bazár
[1] Márai Sándor, Föld, föld… Emlékezések, Torontó, Stephen Vörösváry–Welle Publishing Co., 1972.
