A szegedi kötődésű Törzsasztal Műhely ezúttal Sepsi László írót, fordítót hívta meg, hogy a 2021-ben megjelent Termőtestek című regényéről meséljen, amelyet az év legjobb fantasztikus zsáner műveknek járó Zsoldos Péter-díjra jelöltek. A jól ismert Jazz Kocsma színpadán ezúttal szó esett az addikcióról, a gomba-motívumról, illetve az este során azt is megtudhattuk, milyen jó alapanyagnak bizonyulnak a Búvár zsebkönyvek azokban az esetekben, ha új tulajdonnevek megalkotására lenne szükségünk. A szerzővel Borbíró Aletta beszélgetett.
„Ha egy kérdést kellene feltenned moderátorként a Termőtestekről, mi lenne az?” – indította Borbíró az estét, amelyre meglepően gyors reakció érkezett: „Miért nem rövidebb?” A több mint hatszáz oldalas terjedelmet a szerző az esztétikára való igényével indokolta: ahhoz, hogy effajta élményt nyújtson az olvasónak, nem lehet a történetet pár száz oldal után lekeríteni. Borbíró ezután a címről kérdezett, ugyanis a 2018-ban ugyancsak a Törzsasztal Műhely által szervezett Pinky kötetbemutatón a Termőtestek egy részletét már felolvasta, ekkor azonban a kötet a Höksring munkacímet viselte. A változás a Jelenkor Kiadó marketingeseinek felvetése volt, a címben felbukkanó név ugyanis mindenki számára idegenül csengett, nem beszélve arról, hogy nem utal egyértelműen a regénybeli városra. „Én itt magyarázhattam, hogy a Höksring a német Hexenring szóból lett képezve, meg van ebben egy kis óskót is, meg lehet, hogy a finn szótárat is felütöttem, és hogy igazából ez a szó gombakört jelent, csak össze van barmolva, hogy különlegesnek tűnjön.” A szótárak felütése után végül gombákhoz kötődő címet kerestek, így találtak rá közösen a Termőtestekre.
A kötetben felbukkanó személynevek a város nevéhez hasonlóan fiktívek, amelyek többnyire a Búvár zsebkönyvekben felsorolt fajok latin nevű változatainak torzításából jöttek létre. Az este folyamán olyan nevek is elhangzottak, amelyek eredetét már a szerző sem tudta visszafejteni (például Zedmork), de azt megtudhattuk, hogy Viskum egy baktériumféle, Amanita eredetileg galócát jelent, Nesseria kankót, és hogy a Grisgris a haiti nyelvben a „mágust” jelöli. A gombakultúrkörből ismert tudósok, kutatók neveit Sepsi szintén kölcsönvette a karakterek megalkotása során: a nyomozó például, akit Watsonnak hívnak, egyszerre idézi meg Sherlock Holmes-ot és az egyik legfontosabb, gombákkal foglalkozó antropológust. A nevek jelentésének fontossága egyáltalán nem számottevő, Sepsi ugyanis a hangsúlyt sokkal inkább a szavak hangulatára, illetve hangzására helyezte.
Borbíró a kötetben domináns gomba-motívum jelentőségének okáról is kérdezett. „Szerettem volna egy olyan sötét történetet, amitől beszakad az asztal” – fogalmazta meg Sepsi a Termőtestekkel kapcsolatos előzetes terveit. A kötet első variációi egy gengszterdinasztia történetét követték nyomon, amelynek tagjai a városban jelenlévő ördögi alakkal kötöttek alkut. Ez az ötlet épült tovább az élőváros koncepciójával, ám, mivel a szerző ezt is túl egyszerűnek találta, a gengszterek által terjesztett hallucinogén szerek fajtái között kezdte el megkeresni a legsokrétegűbb típust, amíg a gomba mellett nem döntött. Azért gomba, mert a szerző szerint a drogok közhellyé váltak, mivel mind szétírt. Ekkor vetődött fel a kérdés: mi történne, ha a város egy gomba lenne?
A moderátor szerint a biológiához kötődő témák nem állnak távol Sepsi világától, elvégre a Pinkyben (Libri, 2016) ledarált testek tűnnek fel, a Brúsz című novella (Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018, GABO, 2018) cselekménye pedig arra az elméletre épül, miszerint ha egy hím egér találkozik egy vemhes nősténnyel, a hím olyan feromonokat bocsát ki magából, amelytől a nőstény azonnal elvetél, ezáltal ismét termékennyé válik (ez a Bruce-effektus). Sepsi biológiai érdeklődését a vidéken töltött gyerekkori éveire vezette vissza, mivel nagy érdeklődést mutatott a természet iránt. Ehhez az időszakhoz társítja a szerző a képregényekhez való vonzódását, amely a kötetben megjelenő metafikciós betétekbe is beíródnak. A képregények nem csak Sepsi fiatalkorát határozták meg, hiszen egyetemista korában újra visszatalált hozzájuk, azóta pedig nemcsak olvassa őket, de gyakran fordítja, illetve szerkeszti is.
A gyerekkori élményekhez hasonlóan az életében szerzett eddigi hatásokkal és egyfajta öntudatlansággal magyarázta a szerző a kérdező több felvetését is, mint a város, gomba és emberi test összefüggésbe hozása egymással. A köztük fennálló viszonyok Sepsi szerint utólag magyarázhatók, írás közben mindez nem tudatos: a szövegben egyfajta lefokozás történik, nyersanyaggá, tápanyaggá válik az ember. A test sérülékenységét olyan ételekkel kapcsolatba hozni, mint az eperlekvár, szintén nem tervezett Sepsi részéről, szerinte csupán arról van szó, hogy tudja, milyen hangulatot kell kelteni írás során, és „az agy tudattalanul ebbe az irányba gravitál”.
Sepsi a szövegeiben gyakran felbukkanó addikció témáját, amely a Pinkyben és a Termőtestekben egyaránt jelentős, már nem tudta saját élményeivel magyarázni, mint a korábbi esetekben, mert bár a számítógépes játékoktól vagy képregényektől való függés gyakran előfordul nála, a hallucinogén szerek, amelyekkel szövegszinten foglalkozik, nem részei az életének. Borbíró szerint míg az első kötetben a függőség főként individuális síkon jelenik meg, addig az utóbbi történet inkább azzal foglalkozik, miképp érzékelhető mindez társadalmi szinten. A szerző kifejtette, hogy nem szerette volna megírni kétszer ugyanazt az esetet, ezért akarta más perspektívából megragadni ezt a témát. A hasonlóságok kapcsán felmerült a kérdés, miszerint a Pinky az elmondottak alapján tekinthető-e a Termőtestek egyfajta előtanulmányának. Sepsi szerint azért nem, mert a Termőtestek sokkal felszínesebben foglalkozik az addikcióval, mint az első kötet, illetve a fókusz ebben az esetben nem a gomba által okozott eufóriára kerül, hanem a társadalmi változásokra, arra, hogyan szerveződik meg általa egy maffiarendszer.
A gengszterkarakter használata, amelyre a beszélgetés során szintén kitértek, azért kedves Sepsi számára, mert ez a szerep egyfajta magyarázó funkciót lát el: az olvasó nem kérdőjelezi meg viselkedésének valóságosságát, hiszen a gengszterlét már önmagában a hétköznapi normák határain kívül esik. Nincs szükség arra, hogy pszichológiai mélységekbe bonyolódjon a történet, hogy a szerző előzménytörténeteket vázoljon fel, amellyel megindokolja a karakterek motivációját, mivel a bűncselekmény esetükben magától értetődő.
A beszélgetés utolsó kérdései között szerepelt a könyv és a Covid időszak között fennálló esetleges kapcsolat, hiszen a moderátor szerint gyakran bukkannak fel a szövegben betegségmetaforák. „Annyiban volt – mondta Sepsi mosolyogva –, hogy ezt már kérdezték más beszélgetés során.” Végül komolyra fordította a szót és elmesélte, hogy a kötet utómunkálatai a szigorítások időszakában zajlottak le, ekkor többször is írt át szövegrészeket, vagy toldott be újakat, a körülötte zajló események pedig nyilvánvalóan hatottak ezekre az egységekre.
Zárásként Borbíró a további munkálatokról kérdezett, amely során kiderült, hogy Sepsi a következő kötetében visszatér a Termőtestekben felépített világhoz és a gengszterekhez. „Ez egy három idősíkot váltogató cucc lesz, amiben nagyon fontosak a rókák, a punk zene, és... más nem” – zárta rövidre mondanivalóját.
Fotók: Ács Péter
