A Nobel-díj immár 120 éve a világ legrangosabb tudományos, szakmai elismerése. Évről évre olyan tudósoknak ítélik oda, akik felfedezéseikkel az emberi jólétet szolgálják; akik életükkel és pályájukkal inspiráló példát mutatnak a fiatal generáció számára. Az irodalmi Nobel-díjat 2021-ben Abdulrazak Gurnah, tanzániai származású írónak ítélték oda – ezzel ő a harmadik afrikai író, aki megkapta ezt a kitüntetést. Regényeiben Afrika 20. századi gyarmatosítása kapcsán a migráció, a különböző kultúrák találkozása, az előítéletek és a rasszizmus kerül fókuszba. Bár Gurnah anyanyelve a szuahéli, regényeit angol nyelven írja: 1968 óta él Angliában. A friss Nobel-díjas története párhuzamba állítható számos magyar származású díjazott tudóséval, akik hazájukat elhagyva végül az angolszász területeken végzett munkájukért kapták az elismerést.
Az Egy csésze Európa programsorozat újabb eseményének középpontjában most Svédország áll. Az Európa Pont legkedveltebb rendezvényei közé tartoznak ezek a beszélgetések, melyek célja a különböző országok színes, érdekes, elsősorban nem politikai bemutatása. Az ismeretterjesztés mellett azonban társadalmi kérdésekről is szó esik – jelen beszélgetés alkalmával például a nők helyzetéről a tudományos szférában, és arról, minek a mutatója lehet, vagy fontos-e egyáltalán, hogy hány Nobel-díjasa van egy nemzetnek. Szederkényi Olga, a program szerkesztője először Dag Harteliusszal, Svédország nagykövetével, majd Dr. Hargittai István professzorral, az Út Stockholmba című könyv szerzőjével beszélgetett.
A Nagykövet úr a kezdeti nehézségek után (ráült a mikrofonra) angolul fejtette ki, hogy a Nobel-díj svéd unikum, mely iránt hatalmas az érdeklődés. Nagy köz- és médiafigyelem övezi, az egész ország magáénak érzi. Nem csak a tudományos világ eseménye: az egyetemi professzoroktól kezdve a taxisofőrökig – mindenki azt találgatja, végül melyik jelölt nyeri majd el a díjat. A publikum általában az irodalmi és a Nobel-békedíj eredményére a legkíváncsibb.
A kérdésre, hogy a pandémia milyen hatással lehet a tudományosságra és a Nobel-díjra, a nagykövet azt válaszolta, hogy a különböző elektronikai eszközök munkára és tanulásra való használata, a digitalizáció mindenképpen elősegítheti, hogy a fiatalabb korosztály közelebb érezze magához a tudományos kutatómunkát. A világjárvány miatt ebben az évben sem a megszokott módon történik a Nobel-díjak átadása. Az általában december 6–12. között megrendezésre kerülő hatalmas fogadás és gála sajnos elmarad, azonban a hagyományos előadások, koncertek, viták és egyéb kulturális események az online közvetítések miatt a világ minden táján élőben követhetőek lesznek. Ez végül is a koronavírus egyik pozitív hozadéka: így legalább mindenki részt vehet a programokon.
Kedvenc Nobel-díjasaként a svéd nagykövet Marie Curie-t nevezte meg. Azt mondta, több okból is közel áll a szívéhez: az egyik, hogy kétszer is megkapta a díjat, két különböző tudományágban – egyszer a férjével közösen, egyszer egyedül. A másik ok, hogy lengyel – korábban ugyanis Hartelius ebben az országban dolgozott. Végül, de nem utolsó sorban azért, mert mindezt nőként érte el, az alapvetően férfiak által dominált tudományos életben.
A természettudományos, főleg fizikai, kémiai és orvosi kutatói életpálya sosem volt túlságosan vonzó a nők számára. Ezen a területen az egyetemista diákok mindössze 20%-a nő, ami a nagykövet szerint éppen a modern élet kihívásai miatt problematikus. A környezetvédelem és a digitalizáció számos olyan kihívás elé állít minket, amelyek megoldásához minden erőforrásunkat be kellene vetnünk. Azonban azáltal, hogy a nőknek csak ilyen kevés százaléka dolgozik ezen a területen, nem használjuk ki eléggé a rendelkezésünkre álló lehetőségeket. Későn kezdtük el bevonni őket – a Nobel-díj egyik célkitűzése éppen ezért a fiatal lányok inspirálása, motiválása a tudományos pálya irányába. Ebben az iskoláknak nagyobb szerepet kellene játszaniuk: az érdeklődés felkeltése mellett fontos, hogy a fiatalok megismerjenek tudományos életpályamodelleket is.
Az est másik vendége Dr. Hargittai István akadémikus volt, az Út Stockholmba című, Nobel-díjas tudósokról szóló könyv szerzője. A Nobel-díjat 1995 óta követi tüzetesebb figyelemmel, ekkor lett szerkesztő egy tudományos magazinnál. Munkája során számos vezető tudóssal, Nobel-díjassal találkozott, beszélgetett. Legfőképpen az a kérdés érdekelte, felfedezhető-e valamilyen mintázat abban, hogy milyen tudományos felfedezések a legesélyesebbek a díj elnyerésére.
De mi lehet az oka annak, hogy a Nobel-díj ekkora tekintélyre tett szert? – Nem a pénz miatt, hiszen vannak olyan elismerések, melyek mellé még nagyobb honorárium jár. Sokkan inkább amiatt, hogy viszonylag korán, 120 évvel ezelőtt alapították, ezáltal az egyik legrégebbi tudományos díj. Nemzetközi, tehát nincs korlátozva, mely ország kutatói kaphatják meg – ez Hargittai szerint a svédek érdeke is, hiszen így a svéd tudományosság benne van a nemzetközi tudományos vérkeringésben. Folyamatosan naprakésznek kell lenniük, hiszen nagy a felelősségük a díjazottak kiválasztásában. Ennek a folyamata nagyon összetett: volt Nobel-díjasok, egyetemi professzorok, skandináv akadémikusok jelölhetnek kutatókat, akiknek az életművét többek között a Svéd Királyi Akadémia vizsgálja meg, értékeli. Érdekes, de évente csupán 30–50 jelölt közül kell választaniuk. A kiválasztási procedúra „tisztaságáról” kérdezte ezen a ponton Szederkényi Olga a professzort, aki mosolyogva csak ennyit válaszolt: „A pártatlanságot az biztosítja, hogy svédek ítélik oda a díjat.”
Saját bevallása szerint Hargittai professzor kedvenc Nobel-díjasa Wigner Jenő, akit személyesen is ismert. A magyar zsidó származású Wigner Amerikába emigrált, 1963-ban kapta meg a fizikai Nobel-díjat. Véleménye szerint nem baj, hogy a magyarok büszkék arra, mennyi Nobel-díjas tudóst adtak a világnak. Az azonban fontos, hogy ne gondoljuk magunkat ezért többnek a többi nemzetnél. Nem szabad elhallgatnunk, hogy hiába magyar származásúak ezek a kutatók, a díjazottak külföldön érték el eredményeiket: „szerencséjükre elüldöztük őket, hiszen itt valószínűleg nem tudtak volna érvényesülni.”
Végül Karikó Katalin Nobel-jelöléséről kérdezték a professzort – ő úgy gondolja, nem baj, hogy ebben az évben nem Karikó kapta meg az elismerést. Elvitathatatlan a koronavírus elleni mRNS alapú vakcinákhoz kapcsolódó kutatásának értéke, és aktualitása miatt igencsak szem előtt is volt. Valószínűleg többet profitál így, hogy nem kapta meg egyből a lehető legnagyobb szakmai elismerést – hiszen nem kizárható, hogy a következő évek valamelyikében majd megkapja. Vannak olyan tudósok, akik évtizedeket várnak eredményeik elismerésére.
