„Írni nehéz, olvasni könnyebb…” – hangsúlyozta Szabó T. Anna a 92. Ünnepi Könyvhéten elhangzott nyitóbeszédében.
Hogy ebben (is) mennyire igaza van, csak igazán akkor jöttem rá, amikor leültem, és próbáltam megírni ezt a beszámolót. Az asztalomon sorakoznak az újonnan beszerzett könyvek, hívogatnak a szebbnél szebb borítóikkal, hogy most és azonnal olvassam el őket, lehetőleg mindet egyszerre. De a 2021-es könyvhét olyan esemény, amiről érdemes írni – és amiről érdemes olvasni is.
Az idei könyvhetet több mint két éves várakozás előzte meg, hiszen a járványhelyzet miatt a tavalyi évben nem találkozhattak egymással írók és olvasók. 2021 szeptemberének első napjaiban azonban ismét felsorakoztak a könyvkiadók, és a Vörösmarty tértől indulva egészen a Duna-korzóig nyúltak a standok. Talán nem vagyok egyedül azzal a véleménnyel, hogy a legutóbbi, 2019-es könyvheti „elrendezés” ideálisabb volt a mostaninál: hangulatosabbnak és kevésbé zsúfoltnak találtam azt a megoldás, amikor a pavilonok teljes egészében a Duna-korzón helyezkedtek el.
Dr. Gál Katalin és Szabó T. Anna ünnepi beszédeit hallgatva el-elkalandozott a figyelmem, éppen emiatt igazán szerencsés, hogy Szabó T. Anna szövege teljes egészében elolvasható Könyvek az ég alatt címmel az ÉS weboldalán. Persze mindazok, akik élőben hallhatták a költő előadását, bizonyosan érezték azt az egyszerre lelkesítő, ám néhol indulatosabb hangulatot, amit a mondatok árasztottak magukból. Írás és olvasás, szabadság és cenzúra is beleszövődtek a szöveg egészébe, és különösen erős kijelentésként elhangzott az is, hogy „az üres lap belém lát, de nem figyel meg”. Végső soron azonban Szabó T. Anna arra buzdított, hogy ne hagyjuk magunkat eltéríteni kedves könyveinktől, keressünk kincseket. Rövid szünetet követően, szintén az ünnepi megnyitó keretein belül, átadták a Szép Magyar Könyv 2020-as díjait is, több különböző kategóriában.
A csütörtöki „bemelegítő” programok után péntek délelőtt sor került az irodalmi, művészeti folyóiratok szerkesztőit elismerő Osvát Ernő-díj átadására is, amelyet 2021-ben Balázs Imre József, a Korunk főszerkesztő-helyettese és irodalmi szerkesztője, míg 2020-ban Nagy Gabriella, a Litera főszerkesztője nyert el. Kezdetét vették a dedikálások is, amelyek töretlen sikerét a négy napon át keresztbe-kasul kacskaringózó sorok jelezték a standok előtt. A Vörösmarty téri és a Vigadó téri színpadon könyvbemutatókra, könyves beszélgetésekre került sor, az estét pedig a Canarro (gipsy swing) zenekar koncertje zárta a belváros szívében.
A központi helyszínektől kicsit távolabb, a Radnóti Miklós Színházban tartotta a Magvető Kiadó hagyományos könyvheti estjét, ahol a házigazda Bálint András és Turi Tímea voltak, de Dávid Anna (a kiadó igazgatója), valamint Kováts Adél (a színház igazgatója) is köszöntötte a résztvevőket. Főszerepben természetesen a szerzők, Csabai László, Keresztury Tibor, Spiró György, Szvoren Edina és Tóth Krisztina álltak. A szabad ég alatt megrendezett eseménysorozatnak kétségkívül megvan a varázsa, ám a könyvekről szóló beszélgetések esetében fontos tényező a hallhatóság, az atmoszféra, amely lehetőséget ad arra, hogy befogadjuk a szerzők gondolatait, kérdésekre adott válaszait, értelmezni tudjuk a felolvasott részleteket. Lovas Rozi és Schneider Zoltán felolvasásainak súlya volt, Rozs Tamás csellójának pedig minden akkordja figyelmet érdemelt. A Kántor Péterről való megemlékezés szintén nem kapott volna akkora hangsúlyt a nyüzsgő szabadtéren, mint a színház meghitt terében. Az esten a Magvető És Radnóti (MÉR) frissen, a nyomdából érkezett füzeteit is bemutatták, amelyeknek előnyük, hogy az ember maga töltheti fel őket tartalommal különböző instrukciókat figyelembe véve, vagy éppen figyelmen kívül hagyva.
Szeptember 4-én, egy újabb napsütéses napon tovább folytatódtak a szabadtéri események a belváros két színpadán és a kiadók standjainál. Amíg a színpadon Csepelyi Adrienn a Scolar LIVE három új szerzőjét, Érsek-Obádovics Mercédeszt, Ferencz Mónikát és Nagy Hajnal Csillát kérdezte, addig a közönség az árnyékba húzódva igyekezett élvezni a beszélgetést. Ez azonban nem volt könnyű dolog, mivel közben több turistacsoport is átvágott a téren (valakinél hordozható hangszóróból szólt a lejátszási listája), a színpad mellett álló Gerbeaud Kávéházból hangos zongoraszó hallatszott ki, néhányan pedig a legváratlanabb helyeken gyújtottak rá a cigarettájukra. És mielőtt még ez a lehetetlenül telített légkör elkezdett volna bosszantani, éppen idejében eszembe jutott, hogy hónapokon keresztül semmi másra nem vágytunk, csak ezekre a kellemetlenül kellemes találkozásokra. Azt hiszem ez volt az a pont, amikor sikerült hozzászoknom az „offline” eseményhez, és elkezdtem igazán nyitott szemmel és füllel járni.
A színpadok közötti ingázás a „kincskeresés” jegyében telt, így hallgathattam bele a Vigadó téri színpadnál Bertóti Johanna gyerekkoncertjébe vagy fedezhettem fel a Líra Kiadó standjánál összegyűlt olvasókat, akik Nyáry Krisztián segítségével egy kvízt töltöttek ki könyvnyereményért és fröccsért cserébe. Ez az újdonsült attitűd vezetett el egy könyvheti programokon kívül eső könyvbemutatóra is a Fugába, Láng-Kovács Éva Festők a szabadban című regényének bemutatására. A szombat esti koncertet Müller Péter és a KönyvHat zenekar adta, a kellemes társaságot pedig a még mindig szép számú közönség, és a még mindig nyitva lévő kiadói standok. Legkedvesebb könyves felfedezésemet is ekkor tettem: Kádár Erzsébet Az utolsó őzbak című könyvét egy kacsintás, és egy „nagyon jó választás” kíséretében vettem meg.
A vasárnap részemről már a búcsúzásé volt. Intenzív és eseménydús napokat tudhattam magam mögött, akárcsak mindazok, akik kilátogattak a 92. Ünnepi Könyvhétre, akár csak néhány órára is. A tisztességes elengedés érdekében késő délután vettem célba a Vörösmarty teret, úgy éreztem, látnom kell néhány bezárt kiadói standot ahhoz, hogy elfogadjam a tényt: a várva várt könyvhét bizony a végéhez ért. Még belehallgattam Turczi István és Jeney Zoltán beszélgetésébe, beszereztem a vágyott könyveket és végignéztem az összes nyitva lévő kiadó kínálatát, aztán a színpad elcsendesedése és a székek összeszedése után újrajátszottam magamban az eseményeket. A belváros szíve néhány napra tényleg könyvvárossá változott, ahogyan az Dr. Gál Katalin nyitóbeszédében elhangzott. Budapest centruma néhány napra idilli hellyé változott, ahol feloldódtak a nézeteltérések a szabad ég alatt, és ebben az utópisztikus világban nem volt más, csak boldog író és boldog olvasó. Már előre várom a 93. Ünnepi Könyvhetet!
