Mély levegő.
- Mitől fasza ez a könyv? – tette fel a kérdést Kollár Árpád, a gyerekirodalmi műhely egyik vezetője a kritikaelemzés során. Azt hiszem, az egész tábor tétjét megfogalmazva.
A rendezvénynek az egykori gyárépület, a józsefvárosi Gólya adott otthont, ugyanis a Fiatal Írók Szövetsége rendhagyó módon napközi formájában szervezte meg a tábort augusztus 12 és 14 között. A presszó és kultúrpub hangulatát a leselejtezett kádba ültetett koktélparadicsom palánták vagy akár egy antik vasalóból kinövő kaktuszinstalláció is fémjelezheti. Merész, egyben bájos. A háromszintes épületben nyolc szakmai csoport tevékenykedett: a kritikaműhelyt Károlyi Csaba, a két líracsoportot Nádasdy Ádám és Terék Anna vezette. A PesText szlovák-magyar fordítóműhelyében Garajszki Margit felügyelte a költők műhelymunkáját. A három prózaszekció Bán Zsófia, Solymosi Bálint és Kiss Tibor Noé irányításával alkotott, valamint idén újító, egyben hagyományteremtő szándékkal elindult a gyermek- és ifjúsági irodalmi műhely is, ahol Kalapos Éva és Kollár Árpád várták a táborozók szépirodalmi műveit, kritikáit.
A szemináriumokon részvevők az első napon még bátran viselték a tetőterasz hőségét, de ahogy a szövegeket körülvevő szódás, illetve limonádés poharakban úszkáló jég rohamosan olvadni kezdett, úgy húzódtak vissza egyre többen az alsóbb szintekre vagy a Gólya melletti parkba. Egyedül Solymosi Bálint prózásai bírták ki mindhárom napot a tetőtéri izzasztóban, amit a többiek az utolsó este vastapssal, illetve elismerő csettintéssel ismertek el. Hogy miért épp csettintés, erről majd később.
A műhelyfoglalkozások délelőtt és ebéd után párhuzamosan zajlottak. A tagok a műhelyvezetők iránymutatása alatt a hozott szövegeket közösen szétcincálták, majd újraépítették. Eközben a szakma fontos kérdéseit is érintették: mitől jó egy rím, hogyan áll össze egy mondat, mi adja egy kritika ritmusát és kapaszkodóit, mi a titka a jó gyerek- és ifjúsági műveknek?
Ahogy a délután átváltott estébe, úgy jelentek meg a limonádék helyett a kisfröccsök és söröskorsók a tetőn, ahol izgalmas és változatos beszélgetések folytak a meghívottakkal. Elsőként Enyedi Ildikó filmrendezővel és férjével, Wilhelm Droste író-műfordítóval beszélgettünk a rendező Füst Milán: Feleségem története adaptációjáról.
A második nap Dániel András (grafikus, író) beszélt a gyerekirodalom fontosságáról és legújabb mesekönyvéről, valamint arról a helyzetről, amikor egy könyvet ugyanaz a személy illusztrálja, mint aki írta. A szerző a Kollár Árpáddal közösen írt Nyuca, Bestiárium című, felnőtteknek szóló könyvéből is felolvasott.
A zárónapon Vojnich Erzsébet és Szüts Miklós festőművészek (és házastársak) meséltek arról, hogy mi köze a Szüts családnak a Foglyokhoz (magyar filmdráma, 2019), hogyan éri utol az alkotást évekkel később a történelem, és miért éppen az útlevelét menti az ember egy omladozó finnországi házból.
A tábor két estéjén is kiemelt figyelmet kapott az irodalom és politika viszonya. A beszélgetések alkalmával heves vita alakult ki arról, hogy szükség van-e homogén magyar irodalomra. Legyen szó városról vagy vidékről, határon innen és túlról, mennyiben érdemes a hagyományokra építeni. A beszélgetés egy pontján Nádasdy Ádám a színpadon termett, hogy saját – és a nézők nagyobb részének – véleményét tolmácsolja. Rendkívül izgalmas volt György Péter moderátort és Nádasdyt, az irodalmi élet két meghatározó alakját – a szó nemes értelmében – vitázni hallani.
A FISZ-táborok hagyományos záróprogramján, a Szövegpokol keretén belül a vállalkozó szelleműek részleteket olvastak fel a műveikből. Az is kiderült, hogy no lám, az irodalom nemcsak sokszínű, de állatbarát is; a köztünk lófráló, de tapstól félős kutyusra való tekintettel a szövegeket ujjcsettintésekkel fogadta a közönség.
Három nap felejthetetlen diskurzus az irodalomról.
Kellett volna ennél több?
