Szeptember 22-én, az A38-on is kezdetét vette a PesText világirodalmi fesztivál, amelynek megnyitóján megfogalmazódott az est egyik fontos gondolata: feladatunk a világirodalmat tudatosan beépíteni a magyar kultúrába. A résztvevők többek között egy-egy beszélgetést hallgattak meg Guzel Jahina és Pavla Horáková írónőkkel, akik mozaikokat villantottak fel az orosz és a cseh nemzeti irodalmat érintő diskurzusokból.
A fesztivál szervezői bátran éltek az online tér adta lehetőségekkel, az első beszélgetést már előre felvett anyagként vetítették le a jelenlevőknek. Guzel Jahina tatár származású orosz írónőt M. Nagy Miklós műfordító, a Helikon Kiadó irodalmi vezetője és főszerkesztője interjúztatta – ez a videó tökéletes átvezetésként szolgált a következő programhoz, melyben Mécs Anna kérdezte Pavla Horákovát, ugyanis a két író – bár első ránézésre teljesen különféleképpen közelítik meg írásaikban nemzetük problémáit – nagyon hasonló nézőpontból látják a női irodalom kérdéseit, a történelmi traumafeldolgozást.
Milyen a női szemszögből megközelített történelem? Guzel Jahinát nem érdekli, hogy íróként vagy írónőként címkézik a médiában. Tisztán emberi megközelítésnek véli a regényeiben megjelenített nézőpontot, ugyanakkor reméli, eddigi egyetlen női főhősével sikerült általános női problémákat is felvetnie. Ennek a „tisztán emberi megközelítésnek” egyik alappillére a trauma-írás, ezen belül is a nemzetet ért megrázkódtatások feldolgozásának folyamata. „Elfuthatunk-e az idő elől? Kaphatunk-e feloldozást a múltban elkövetett bűneinkért?” Kalafatics Zsuzsanna ebben is látja Guzel sikerének egyik okát: „úgy reflektál a 20. századi orosz kollektív traumákra, traumatikus tapasztalatokra, hogy mind kérdésfelvetésével, mind válaszaival képes a társadalom különböző csoportjait megszólítani.”[1] Nagymamája élettörténetén keresztül a családi múltat is bemutató, nyelvileg mélyen rétegzett regényei nem hiába ilyen sikeresek. Bár több mint 30 országban adták ki regényeit, hazájában olykor viták kereszttüzébe is kerültek művei. A szovjet történelem befeketítésével vádolták, mert szerinte nehéz országának a jövőbe tekinteni. A múltat kibogozva próbálja az orosz nép feldolgozni a szovjet időket, mely a történelmi emlékezet egy fájó pontja. Egyesek azt mondják, hogy „ízlelgeti a borzalmakat”, de más kritikák szerint túlszépíti a korszak rémségeit. A párbeszéd megléte már egy jó kiindulópont a probléma kezelésére, ugyanakkor a múlttal való szembenézés egy másik jelentőségét is kiemeli: Jahina a mostani időket is a régi idők szemüvegén keresztül igyekszik megítélni.
Pavla Horákovával Mécs Anna beszélgetett, ezzel a programmal indult az esemény offline része. Hangulatos sötétségbe burkolózott az A38 Hajó alagsori terme, mindössze a két résztvevő volt megvilágítva. A valószerűtlenség elméletében (az eredeti cím szerint A furcsaság elmélete) a főszereplő/narrátor Ada szándékosan ellentétezi a szerző külsejét – aki magas és sötét hajú, míg karaktere alacsony és szőke hajú –, hogy még véletlenül se kezeljék őket egyként. Szerinte a cseh irodalomban, legfőképpen a nőknél, gyakran csúszik egybe az író és a főhős alakjának értelmezése. Ezt megakadályozva tudatosan önmagától távoleső alakot igyekezett formálni, így tényleg a megalkotott karakter lesz az érdekes, nem próbálkoznak megkeresni benne Pavlát. Azt azonban mégsem tagadja, hogy gondolatilag tud viszonyulni regényének szereplőjéhez.
A női perspektíva, ezzel a női irodalom kérdése ebben a beszélgetésben is felmerült. Csehországban Pavla szerint gyakran azonosítják a női írókat szerelmes regények alkotóiként, ugyanakkor ő változást érzékel, ami szerint az írónők ma már nem csupán a hagyományosan hozzájuk kötődő témákról írnak. Könyvében ő is érdekes szempontból közelíti meg a testiség témakörét, ugyanis gyakran tudományosan alátámasztott megfigyeléseit fogalmazza meg – baktériumtenyészetek párosulásáról, emberi ürülékről, állati ösztönökről. A női testiség megéléséről pedig szerinte mindig lehet újat mondani.
Új regénye Bécsben játszódik, melyben társadalmi-történelmi gondolatokat is fejteget, európaiságról, közép-európaiságról, és arról, hol is van Európa közepe. Akárcsak a tatár származású Guzel Jahinának, személyes és egyben írói szemszögből is fontosnak tartja a múltját, családjának gyökereit kutatni. A magyar kortárs irodalomban sem kell messzire menni, ha olyan szerzőt keresünk, aki családtörténetéből kiindulva kutatja saját identitását. Pavlát kifejezetten foglalkoztatja Csehország sorsa a történelemben: hogy az Osztrák–Magyar Monarchia idejétől kezdve milyen problémákkal kellett megküzdenie, akár a szomszédaival, akár a világháborúkban. Valójában ő is traumafeldolgozásról beszél, mikor a nemzetek felnőtté válásának fontosságát emeli ki.
A két beszélgetés utólag visszanézhető a PesText YouTube csatornáján,[2] melyekben további fontos kérdéseket is feltesznek az íróknak: regényeikhez kapcsolódó kutatásokról, anyaggyűjtésről, a siker megéléséről és még sok érdekességről hallhatunk regényeiket illetően. További munkáik magyar megjelenésére pedig mindenképpen számítunk, hiszen írásaikkal azt bizonyítják, hogy a múlttal való megbékélés kulcsa az irodalomban is rejlik.
[1] http://www.muut.hu/archivum/33794
[2] https://www.youtube.com/watch?v=CheloIfVcxc&ab_channel=PesTextFestival
https://www.youtube.com/watch?v=NTmAbPIEYSg&ab_channel=PesTextFestival
