Folyóiratunk főmunkatársától a 2000 évi Quasimodo díjas versével búcsúzunk.
Szőcs Géza:
901 ÉVVEL KÉSŐBB
MERT AZ EMBER
VlLLANYKÖRTE!
becsavarja őt az Isten
valamilyen foglalatba
valamilyen áramkörbe:
becsavarja őt a sorsba.
becsavarja őt a létbe.
Lélek, lélegzet, áram!
áram! áramlás! élet!
mint élőben az áram,
bennem is ég a lélek
Meddig élhet egy körte?
S vajon én meddig élek?
S ha majd engem...
ha majd ezt a…
hogyha ezt az üvegtestet…
hogyha minket így a
körték
mert milyen a körte sorsa:
ha valakik összetörték,
így töpreng a körte énje:
vajon mi lesz velem akkor?
Halhatatlan-e a lélek?
Föltámadhat-e a körte?
Halandó a villanykörte.
ÖRÖK CSAK AZ ÁRAM
ÚTJA
ÁRAMKÖRBŐL
ÁRAMKÖRBE.
