(Meghasad az égbolt…)
Meghasad az égbolt
és apu kihozza a zöld játéktáblákat,
amikre a tollbamondást írtam,
hogy a köveknek támassza a fűben
Apu azt mondja, a kréta
az izmaimból nő ki,
és hogy a lehető legtöbb
csontot írjam ki magamból,
hogy ő elijeszthesse a kinyilatkoztatás fényét,
kihelyezhesse a táblákat és visszafelé villámot
vezethessen valamelyik éghető bokorba
(Amíg a kombájn learatja…)
Amíg a kombájn learatja
a gabona arany lelkét,
a nyáron született kismacskákat
zsákokban a patakba fojtják
A szeptemberi szél behordja a szénát
és odateszi pihentetni
apu ujjait a hasára
Alszik ő is, alszik az ég is,
ki büntet most
Levetkőzöm, domború hassal vágok át
a szántóföldön, le a patakhoz,
a gyenge vízsodrásban
mintha érezném a rúgásokat,
próbálom kihallani,
hogyan nyüzsögnek odalent a kismacskák
De a testvéremet hallom,
aki csak megszületett, de nem élt,
akivel nem találkoztam,
a feje gyapjas bimbó,
karmol és ráng a vízben
(A testvérem…)
A testvérem,
akivel nem találkoztam,
az istálló mellett fekszik,
együtt a szívbeteg kismalacokkal
Minden télen hókupac nő föléjük
(A sárgálló farakás…)
A sárgálló farakás beszürkült
és hűvösebb lett a levegő
Utazunk a szárazföldtől
a fényét vesztett tenger felé
A testvéreimmel
csak a fürdőző testek árnyékát
találjuk a strandon
Felépítjük
homokból és agyagból, amit mondanak,
elásunk pár lapátot és vödröt,
és mielőtt továbbindulnánk,
leharapjuk néhány körmünket,
hogy melléjük temessük
Amint apu elindítja a kocsit,
látjuk a meztelen fürdőzőket
kiemelkedni a homokból,
és a testvéreimmel megfordulunk,
hogy integessünk az ablakon keresztül
Vajna Ádám fordításai
