Kovács Dávid: ÁTOKSZEMŰ

kimentünk éjjel

megkóstolni a tengert

a sós pára helyett a szádon

csak ezüstöt és vasat éreztem

ragad az ég

eldobáljuk a kincseinket

fel a csillagokba és

ott marad mind

saját éjt teremtünk

ahol hevülten pislognak az ércek

ellopom a szemed és

azt akarom hogy állandó teliholdként üvölts

elűzlek a felhők közé

árnyékot vet rád a Nap

ezüstre és vasra szomjazom

de csak álmomban iszom a Hold könnyeiből