rómeó
rómeó rómeó
rómeó egyszerre alany és állítmány
rómeó egy másik naprendszer bolygójának a holdja
rómeó egy napkeleti bölcs
rómeó keze üres
rómeó egy békét hozó fehér madár
rómeó a levegőben szétdurranó agyaggalamb
rómeó egy poros porcelánszobor
rómeó alteregója felnőttfilmekben szerepel
rómeó egy tompa kés a köszörűkő mellett
rómeó egy bajuszát nyalogató macska
rómeó mindig rosszkor van jó helyen
rómeó szappannal mossa kezeim
rómeó nem hajlandó használni a nevem kezdőbetűit
rómeó egy kenyérmorzsa
rómeó a szememből ivó bolha
de legfőképp
rómeó nyugodtan hagyja csak
rómeót rómeónak
lenni
borsófőzelék
mindenki rád néz, most vágtad hozzá a kanalat a falhoz
összesúgnak, mert nem értik, kitől örökölted a természeted
mindketten azt vallják, ők nem ilyenek
megengedték akkor, hogy két kézzel tömd a homokot a szádba
azóta bárhol felhasadsz, ömlik a homok belőled
miféle gyerek az, aki azt eszi, ami belőle való?
ha lenyeled a kanalat, nem szólhatsz többé
a zsírfoltok a ruhádon már több évet megéltek
egyszerűbb lenne, ha te ülnél be a mosógépbe
addig forognál a dobbal,
míg anyád a farzsebedből előszedhetné az ázott pénzbankókat
felkiáltana, hogy pénzmosás, te csak nevetnél,
már nem vagy önmagad
este a vacsoránál majd borsófőzeléket eszel
az arcodon soha nem látott mosollyal
végül majd a desszertnél, nekivágod a kanalat a falnak
a többiek értetlenül nézik a falról lepörgő borsószemeket
majd morcosan az asztal alatt kipiszkálod a körmöd alól a maradékot
megeszed a piszkot, miért sír? – kérdik a rugdosó lábak
már nem önmaga, maradjunk csendben – válaszol a kanál a falban.
