Ashwani Kumar kortárs indiai költő, verseit angol nyelven írja. Költeményei sajátos válogatásban, Rabindranath Tagore verseivel egyberostálva jelennek meg a Tempevölgy kiadásában Balatonfüreden (Lanczkor Gábor fordításában).
Hogyan írnád le a kapcsolatodat…
...Indián keresztül Rabindranath Tagore-hoz és Tagore-on keresztül Indiához?
Tagore egyszerre reális és szürreális, ami azt is jelenti, hogy Tagore nélkül India már rég belehalt volna a dehidratációba. Tagore kúriájának hátsó udvarában születtem; az első szavakat Tagore Kolumbusz nevű szamarától tanultam. Tagore tett engem költővé. Ő döbbentett rá a nacionalizmusok egyetemes ostobaságára. Mondják néha, hogy külsőleg hasonlítok Tagore-ra. Mostanra hivatalos Tagore-hasonmássá váltam; túlélő bérgyilkosok elől menekülök. Rotorok zajában mantrázom: „A Howrah-híd egy nő / Kalkutta ébresztőóra / Mi költők vagyunk / Mi vagyunk a biológia / Benne vagyunk nyakig…” Aki hozzám hasonlóan Tagore akar lenni, írjon nekem.
…Európához és az európai hagyományokhoz?
Shakespeare, W. H. Auden, T. S. Eliot és Arany János (Arany válogatott kötete nemrég jelent meg hindi nyelven – L. G.), ők jutnak most hirtelen eszembe. „Az én korom, az én szörnyetegem”, Oszip Mandelstam határozta meg így az egymással szemben álló poétikát és politikát. Nincs egyetlen módszer a primitív megszállottsággal dübörgő versféleségek ellen; szeretem a horgászat, a lovaglás, a szemgolyó-zabálás tradícióit az európai költészetben. De vigyázat – egy szfinx vakargatja a régi versekről az elfojtás szutykát.
...Magyarországhoz?
Amint Tagore szövegei, az én verseim is gazdagon táplálkoznak a balatonfüredi öböl egének és vízének tiszta harmóniájából. Nagy örömmel tölt el, hogy a kötetem, amelyben fontos helyszín a benáreszi vízpart, Magyarországon is partot ért. Képzelem, az indo-magyar festőnő, Amrita Sher-Gil anyja az én verseimet olvassa magyarul a Gellért-hegyen.
...a popkultúrához?
Mielőtt költő lett belőlem, voltam térképrajzoló, árufeltöltő a húsiparban, szedtem gyümölcsöt és éjszakai recepciósként is dolgoztam a bombayi Budapest Hotelben. Mostanában digitális, ultrarealista Szimba vagyok az Oroszlánkirályban. Kétli-e bárki?
…a Védákhoz?
A Védákhoz? Ó, a Védák láthatatlan, csalóka, őseredeti hindu szerelmi himnuszok, amik mekkai importfűszerektől illatoznak.
...az angol nyelvhez?
Skizofrén csavar, de az angolt én patkányoktól, hüllőktől, rovaroktól és sajátos akcentussal beszélő részmunkaidős tanároktól tanultam. Ma is ők hajszolnak ide-oda az idegen nyelvek horizontján, ahol éjjelente Sztálin-prototípusokról, James Bond autósüldözéseiről és bobozó szőke orosz szépségekről álmodom. Nem feledhetem, hogy az angol nem az anyanyelvem, hanem az a nyelv, amihez mindig visszatérhetek (hozzád!), ha a nyelvem már megkeményedett a hallgatástól.
...a műfordításhoz?
Nem születtem sem hírnévre, se szégyenre, úgy érkeztem a világra, akár egy halott távirat, írtam az egyik korábbi versemben. Az alien nyelvek régi vágású, illogikus fordításainak teremtménye vagyok. Számomra a fordítás nem fogyatékosság, hanem a beszédegy módja; az, amikor egy egész nép idegen nyelven kezd beszélni, ami végül az anyanyelvükké válik.
Ashwani Kumarral szeptember 25-én a PesText Fesztiválon találkozhatnak 16.00 órakor a Patőfi Irodalmi Múzeumban, szeptember 26-án 17.00 órakor pedig Balatonfüreden a Hotel Blaha Lujza dísztermében.
