Agi Mishol erdélyi származású, kortárs izraeli költő. Anyanyelv című válogatott verseskötete a Tempevölgy kiadásában jelenik meg a szeptemberi PesText fesztiválra időzítve (Uri Asaf fordításában). A fesztiválon a költőnő is jelen lesz.
Hogyan írnád le a kapcsolatodat…
…Erdélyhez?
Erdély, igen – ott születtem. Ha a történelem valamiképp másként alakul, most akár magyar vagy román költő is lehetnék. Vannak ottani emlékeim, bár hároméves voltam csak, amikor eljöttünk. A szülőházam a Vas utcában volt, ma is áll, a jelenlegi postacíme Eminescu 1., egy nagy román költőről, egy nagy költőről van elnevezve most az utca, aminek örülök. Pár éve jártam ott utoljára, és nem sok minden változott, még az apám mozija is megvan, a zongorája is. Némafilmek alá zenélt.
...a magyar nyelvhez?
A mai napig képes vagyok magyarul megszólalni (nem épp filozófiai tárgyakról), és a magyar akcentusom is megvan a héberben. De nincs kivel magyarul beszélnem, így aztán folyamatosan felejtek. Néha, amikor megszólalok magyarul, a fülem nem akarja elhinni, mi jön a számból – furcsa nyelv a magyar, akár a héber; már csak abban az értelemben is, hogy kevés ember érti. Épp azért, mert értek magyarul, el kell mondanom, hogy Uri Asaf nagyszerű munkát végzett a most megjelenő magyar verseskötetemben.
...a héber nyelvhez?
A legfantasztikusabb dolog, ami az életben történt velem, a héber nyelvvel való találkozásom volt. Épp jókor történt, akkor, amikor még képes voltam befogadni a hébert a maga sűrű teljességében. Az egyik versemben ezt írtam az anyámnak: „A te anyanyelved nem az én anyanyelvem.” Különös versmondat. Beszélek magyarul, de a magyar nem az enyém. A héber az a nyelvi közeg, amiben teljesen otthon vagyok. Szent nyelvként tekintek rá, de nem a szokásos, vallásos értelemben: nekem szent, mert képes visszhangozni a létezésem legbensőbb tartalmát. A visszhang a héber szavak hangalakja és jelentése között számomra varázslat, mind zenei, mind szemantikai értelemben. Fantasztikusan tömör és gazdaságos nyelv. Hosszú történelmi úton kovácsolódott épp ilyenné az időben és térben. Örökös mozgásban volt kontinenseken és korokon át, miközben számos más nyelvvel találkozott, és ezek a találkozások mind gazdagabbá tették a felszíni szerkezetét. A költő, akit elsodor a beszélt nyelv ritmusa, ebben a sodrásban a nyelvi idő mélyére is lepillanthat. A gazdagság, amit közben begyűjt, és az energiák, amiket felszív, affélék, hogy a szerzőnek néha olyan érzése is támadhat, mintha uralkodnia kellene a nyelven, valamiképp lecsökkenteni az auráját egy közvetlen és éles kifejezésmódhoz.
...a versfordításhoz?
Egy idegen nyelvre fordított vers már egy másik univerzumot jelez. A versfordítás mindenképp nagylelkű gesztus – helyet adni magadban egy másik költő kiterjesztésének, egy másik, teljes költőnek, valaminek, ami nem te vagy, és ugyanolyan felelősséggel foglalkozni az ő költészetével, mint a magadéval.
...a fákhoz?
Még az amazonasi katasztrófa előtt kaptam tőled ezt a kérdéssort, és akkor arra gondoltam, a fák feltétlen szépségéről fogok majd itt értekezni, az árnyék, a menedék öröméről, amit nyújtanak – de most, mintha csak ráébredtem volna valamire, csak az égő erdőt látom, mintha még hallanám is a fákat, miközben sorra végigkattintom az interneten a hivatkozásokat. Majmok, madarak, rovarok – akiknek az élete közvetlenül a fáktól függött, mind arra emlékeztetnek, mi egy fa mélyebb jelentése a dekoratív funkció mögött. Fák között élem a mindennapjaimat, és közelről látom, hogyan nyújtanak mindennapi szállást a madaraknak, hollóknak, denevéreknek; az ültetvényünkön barackot és gránátalmát termelünk, és én minden fára barátként tekintek. Hadd tegyem hozzá, az emberi lények is olyanok, mint a fák, gyökereik vannak, a magasba nyújtózkodnának, és közbül ott a feszültség.
...Izrael földjéhez?
Izrael a zsidó emberek hazája, átszőve nagyon mély történelmi gyökerekkel, és itt most nem csak a nyelvre gondolok – kisgyerekek olvassák, és képesek megérteni a Biblia szövegét. Nem mindig vagyok megelégedve az ország vezetőivel, ellenzéki szerepre vagyok kárhoztatva, ha úgy tetszik, de igen szorosan kötődöm a tájhoz, a nyelvhez, az itteni emberekhez és kultúrához. Igen bonyolult helyzet ez itt, amiben élünk, és nem látszik megoldás a horizonton. Egy biztos: már nem tudnék másik országban vagy nyelvben létezni.
