2022. április 6-án a szegedi Café Radnóti programjainak színvonalát emelve kezdetét vette a Radnóti-estek programsorozat. A Radnóti-estek keretein belül olyan, ma már elismert írók lesznek a beszélgetés résztvevői, illetve tárgyai, akik egykor a Szegedi Tudományegyetem diákjai voltak. Az első rendezvény vendége Zalán Tibor József Attila-díjas költő, író, dramaturg volt, akivel Virág Zoltán, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudomány Karának docense beszélgetett.
Virág Zoltán első kérdései az egyetemi évekre vonatkoztak, amikre Zalán Tibor készségesen válaszolt. Az író elmesélte, hogy hogyan jött az életébe a magyar-orosz szakirány; a nagykőrösi gimnáziumban a szülei magyar-angol szakra íratták be, de az iskola igazgatósága áttette az összes kollégistát, így őt is a magyar-orosz szakra. A gimnáziumi érettségi után továbbvitte ezt az irányvonalat, a Szegedi Tudományegyetemen tanult magyar-orosz szakon, majd ötödéves korában fél évet Moszkvában töltött. A diploma megszerzéséig számtalan élményben volt része, járt a JATE Klubba, élete egyik legszabadabb időszakaként emlékszik vissza az egyetemi évekre. Az egyetemi emlékeit hallgatva csak úgy áradt belőle a pörgős, fiatalos egyetemi hangulat. Arra a kérdésre, hogy van-e olyan épület a BTK-n belül, amiről nincsenek emlékei, határozott nemmel felelt, elmondása szerint az egyetem minden zegét-zugát ismerte. Elmondta például, hogy a Café Radnóti épülete régen tornateremként funkcionált.
Az író ezután beszélt Ilia Mihályról, a Tiszatáj egykori főszerkesztőjéről. Amikor huszonévesként verseket vitt Iliának azzal a céllal, hogy megjelentesse őket, a főszerkesztő azt mondta, hogy három kerül közlésre, a többit kidobhatja. Végül két vers jelent meg. Egy hét múlva, mikor visszament Iliához több verssel, azt a választ kapta, hogy túl sokat ír. Mindebből megtanulta azt, hogy a szakmát, a versírást alaposan, a képzeletbeli szamárlétra minden lépcsőfokát bejárva meg kell tanulni. „Megvolt bennem a dac, hogy hátha én is költő leszek.” Az Ilia Mihállyal folytatott beszélgetései nagy hatást gyakoroltak rá: „Elkezdett dolgozni bennem a világ.”
Fiatal költők patronálásáról, ezzel kapcsolatos tapasztalatairól is szó esett. Számtalan, később naggyá vált szerzőről tudunk, akik egy idő után nem követték mesterüket, erre Zalán Tibor is reflektált, mikor azt mondta patronáltjai kapcsán, hogy „ha jól tanítok, előbb-utóbb megtagad a diák”. Büszkén vallott arról, hogy sok fiatalt fedezett fel, és hogy patronáltjai közül mindegyik tehetséges. Tanítási módszerében fontosnak tartja, hogy az általa felfedezett tehetségek érezzék azt, hogy szeretve vannak, ezért tiszteljék. Több sikeres költőnek is bírálta verseit, véleményét mindig őszintén elmondja, abban az esetben is, ha a hozzá forduló személyeket nem tartja tehetségesnek. Viccesen megjegyezte, hogy ennek egyrészt az az oka, hogy becsületes, másrészt az, hogy nem emlékezne sokáig arra, hogy melyik írónak mit hazudott. Márpedig „ha egyszer hazudik egy írónak, élete végéig hazudnia kell.”
A beszélgetés további részében a 2021-ben megjelent A lovak reggelije című verseskötetéről beszélt. A kötet az elmúlt kilenc év verseit tartalmazza. Zalán Tibor kitért rá, hogy ez időszak alatt minden évben megjelent egy könyve, ezért azokban az években nem adott ki még egy verseskötetet is. Elmondása szerint a kilenc év alatt rengeteg minden összegyűlt, és mielőtt kiadta, ciklusokba kellett rendeznie verseit. A másik ok, amiért ennyi ideig várt a versek megjelentetésével, az a számmisztika volt. A kötet verseinek jelentős része ugyanis 9 versszakból áll, a versszakok 9 darab 9 szótagos sorokból állnak.
A kötet küllemét illetően megosztotta a kiadóval a véleményét, hogy ő milyen borítót is képzelt el. Keményfedelűt akart védőborítóval és könyvjelzővel. Az illusztrációt a néhai Kovács Pétertől ingyen kapta, akivel nemcsak munkatársak voltak évtizedekig, de barátságot is ápoltak. A könyv kiadásához szükséges fedezetet Horváth Bence teremtette elő.
Zalán Tibor a kötet címének történetét is megosztotta a hallgatósággal; a pandémia előtt a Szöuli Világkonferencián nehézséget okozott neki az, hogy nem tudott angolul, így 64 éves korában elhatározta, hogy megtanulja a nyelvet. Az internet világa ma már számtalan lehetőséget tartogat a nyelvtanulóknak, ő a Duolingo.com oldal mellett tette le a voksát. Az angolra fordítandó példamondatok között egyszer megjelent „A lovak reggelije” mondat. A költő ezt akkor értelmetlennek tartotta, ám nem sokkal később, mikor a híreket nézte a tévében, egy riportra lett figyelmes. Egy gazdától megkérdezte a riporter, hogy mit visz ki, mire az azt felelte, hogy a lovak reggelijét. Zalán Tibor ezt egyfajta jelnek tekintette, és a kiadója is rábólintott, úgy gondolván, hogy a cím „nem jelent semmit, de baromi jó”. A beszélgetés egy későbbi pontján azt is elmondta, hogy ekkor még nem írta meg A lovak reggelije című versét, még csak a cím volt meg.
A beszélgetés közben többek között Kívül című versét is felolvasta, a verssel kapcsolatban pedig elmondta, hogy a beskatulyázhatatlanságot nagyon fontosnak tartja. Virág Zoltán rá is kérdezett, hogy hogyan tudja ezt megtenni. A válasz az író szerint az, hogy nem volt tag és nem is akart tag lenni sehol. Ez politikai nézeteire is nagyon igaz; a rendszerváltás után mindenki választott pártot körülötte, csak ő nem. Először úgy gondolta, hogy az igazság mindig középen van, de idővel módosult ez a véleménye arra, hogy sokkal inkább kívül keresendő, mint középen.
A lovak reggelije kötettel kapcsolatban bármelyik olvasónak könnyen feltűnhet az, hogy seregnyi utalás található benne családtagokra, pályatársakra. Az ajánlások elhunyt művészeknek is szóltak, így például Benes Józsefhez, Jankovics Józsefhez, Baka Istvánhoz. A beszélgetés következő pontján a költő mély, személyes élményeket is megosztott: Benes Józsefet Kecskeméten ismerte meg annak ellenére, hogy mindketten laktak Szegeden. Jankoviccsal szomszédok voltak Budapesten. Róla egy kellemes emléket is megosztott a költő. „Jankovics József filológus volt, épp Bethlen monográfiáján dolgozott. Annyi papírlapot még sosem láttam, mint amennyi az asztalán volt. Egyszer, mikor meglátogattam, kicsaptam az ajtót, és közben nyitva volt az ablak, a rengeteg papír mind szétrepült, úgy kellett összeszedni őket az utcáról.” A költő elmondta, hogy sokat tudott tanulni Jankovics Józseftől arról, hogy mit is jelent szakmát csinálni, inspirálta a Bethlen-monográfia készítése, emellett Jankovics az egyik legközelebbi – ha nem a legközelebbi – kritikusa volt. Vele kapcsolatban sajnos Zalán Tibor azt tapasztalta, hogy a világ elfelejti a költőket, ha azok súlyosan megbetegszenek. Elmondta, hogy Jankovics és Baka temetésén is ő mondott beszédet.
Az ajánlásokkal kapcsolatban gondolkozott rajta, hogy kínosnak számítanak-e, de végül arra a teljességgel racionális következtetésre jutott, hogy annak ajánl, akinek csak szeretne. Mesélt arról, hogy egy teljes haikukötetet ajánlott Fodor Ákosnak, amiről ugyan később megfeledkezett, de ezektől az ajánlásoktól megnyugodott. Úgy érezte, hogy rendezte ezzel lelki adósságát barátai felé.
A Café Radnóti tavaszi programsorozata tematikailag szerteágazó volt, de a többi esemény is hasonlóan színvonalasan, jó hangulatban zajlott, mint Zalán Tibor és Virág Zoltán beszélgetése.
Fotók: Rischák Balázs
