A december 3-án, a Petőfi Irodalmi Múzeumban tartott Hajnóczy-esten rétegzett, kétórás program várta az érdeklődőket: kötetbemutatóval, a Hajnóczy Péter Hagyatékgondozó Műhely tagjainak rövid előadásaival és társművészeti kitekintővel.
A sokféleség ellenére mégis egy koherens, gördülékeny, egyszerre informatív és szórakoztató esemény valósult meg.
A Hajnóczy-estet Cserjés Katalin nyitotta meg Hajnóczy Péter Gyűrűk című novellájának felolvasásával, majd a program keretében A Bajnok című kötetét mutatta be Hoványi Márton közreműködésével. Az idén megjelent kötet Hajnóczy Péter hagyatékába nyújt betekintést. Mint Cserjés elmondta, sokan vettek részt a gondozásában, és ennek kapcsán rendkívül poetikusan fogalmazott a kéziratokról: „a hagyaték mint az emlékezet tere, a hagyaték mint faximile, a megdolgozott lapok, amiken mintha az arcmás, a gondolkodás, szinte a lélegzetvétel tükröződne vissza.” A beszélgetés során ez az először enigmatikusnak tűnő megfogalmazás is jelentéssel töltődött fel, hiszen a hagyatéki anyagban látható, hogyan alakultak Hajnóczy szövegei, illetve az, hogy a kéziratok rajzai által a gondolkodás formát kap, így térként is realizálódik a hagyaték. Hozzátette, hogy a Műhely munkájának hála nagyobb figyelem övezi Hajnóczy munkásságát. Cserjés azt is megjegyezte, hogy a szerző újraolvasása során mindig új világ tárul fel, kísérletezőnek, kiszámíthatatlannak és megjósolhatatlannak tartja a szerző szövegeit, többek között ezért is gondol rá bajnokként.
Hoványi utalt arra, hogy akadnak, akik zárványnak tartják a szerző életművét, míg mások éppen a próza kísérleti jellegét hangsúlyozzák. Mint mondta, a „többi Péterhez” hasonlóan, akik jól felismerhető stílusjegyekkel bírnak, Hajnóczynak is van egy sajátos nyelve. Arra volt kíváncsi, hogy mennyiben tekinthető ez egy lezárt, vagy mennyiben egy teremtő nyelvnek. Cserjés szerint folytathatatlan abban az értelemben, hogy bár vannak szerzők, akik bevallják, hogy hatott rájuk, és intertextusként is előfordulnak a szerző szövegei, mégsem látja azt, hogy ezt a nyelvet továbbvinnék. Szerinte Hajnóczy tele van hibával, nyelvtani hibákkal, amelyek valószínűleg szándékosak, gazdagítják az értelmezési tartományt. Mint Cserjés elmondta, ezek kísérleti szövegek.
A kötetbemutatót követte a Hajnóczy Péter Hagyatékgondozó Műhely tagjainak bemutatkozása, név szerint Ludmán Kataliné és Németh Zsófiáé. Ludmán jelenleg a Miskolci Egyetem doktorandusz hallgatója, kutatási témája pedig Hajnóczy Péter munkásságára irányul. Előadásában azt mutatta be, hogy a Hajnóczy-hagyaték hogyan válhat áttekinthetővé, milyen folyamatok kezdődtek meg a digitalizálás terén. Mint elmondta, 8449 fotót készített a hagyatéki kéziratokról, és ezek csoportosításával, rendszerbe foglalásával kezdte meg munkáját például a datálás, a szöveghordozók állapota, a műfajcsoportok meghatározása és a címek vizsgálata által. Ehhez a kiadástörténet rekonstruálása is hozzátartozik, illetve a Hajnóczyval foglalkozó írások számának áttekintése. A cél, hogy adatvizualizáció révén láthatóvá váljanak a szövegcsomópontok az életműben.
Németh Zsófia a Hajnóczy-hagyaték és Nagy Tamás révén került kapcsolatba egy másik hagyatékkal, Szépvölgyi Aliz kézirataival, amelyet időközben sajtó alá rendezett, és 2021-ben meg is jelentette a Tempevölgy kiadónál. A Szépvölgyi írásait és Németh kommentárjait tartalmazó kötet A humánum nevében címet viseli. Az előadó a megjelent hagyatékot kontextualizálta: Szépvölgyi szorosan kapcsolódik Hajnóczyhoz, főként politikai és társadalmi kontextus révén, A humánum nevében Hajnóczy hagyatékának mellékleteként is olvasható. Intaházán találkoztak, Szépvölgyi itt élt egy elmeszociális intézményben, így ő belülről ismerte a létesítményt. Mint Németh elmondta, Szépvölgyi életrajza segít az életmű értelmezésében, valamint láthatóvá teszi annak összetartozását és a Hajnóczy-életművel való párhuzamot. A szerzőnő elvesztette a lakását és a reményt, hogy kikerüljön az elmeszociális otthonból, ahol ideggyengeségéből fakadóan több orvosi szemlén vett részt. Ezek a veszteségek jelennek meg életrajzi regényében, verseiben és rövidprózáiban. Németh szerint Szépvölgyi szövegeiben nemcsak a szépirodalmi elemek vizsgálhatók, amelyek a Hajnóczyval való kapcsolatról árulkodnak, de orvosi, klinikai terek is megjelennek benne, így társadalmi vetülete is figyelmet érdemel. Mint mondta, „tulajdonképpen az életmű összes szövege összefügg, mindegyik szereplőjeként önmagát, a szerzőnőt tudnánk vizualizálni, hiszen annyira a saját traumáira és életútjára fókuszált, hogy mindegyik szövegben visszaköszön a saját tapasztalat, a saját bezártsága.” Németh Zsófia előadása után Mészáros Ágoston olvasott fel egy Szépvölgyitől származó részletet. A szövegben is érzékelhető volt a bezártsághoz és kiszolgáltatottsághoz kötődő tapasztalat.
A Hajnóczy-est utolsó blokkja a társművészetek irányába tekintett ki. Először A Bajnok borítóját elkészítő Malya Attiláról tekinthettünk meg két rövid videót. Ezekben a festő a poétikájáról, alkotási folyamatáról beszélt: főként társadalmi kérdések, például a kisebbség helyzete érdekli. Az interjújellegű betétek mellett az alkotó más munkáit is szemügyre vehettük, és megtudtuk, hogy Tótkomlóson, tanyasi környezetben alkot, de szívesen lát vendégül másokat együttműködés, inspiráció céljából.
Rácz Lőrinc világítástervező egy korábbi, szegedi Hajnóczy Péter konferenciát elevenített fel, melynek keretében a Zsinagógában egy installációt készített Hajnóczy A parancs című kisregényéhez. Világítástervezőként izgalmasnak találta azt a világot, amit a szerző leír, hiszen itt minden fekete, még a fény is, és csak a százados karaktere lát. Mint Rácz elmondta, őt az érdekelte, hogy ezt a lehetetlen helyzetet hogyan lehet megjeleníteni az emberi érzékelés határán. Úgy próbálta leképezni, hogy egy fekete sátrat épített fel a Zsinagógában, amelyen egy fekete kötél vezetett át. Ebben különböző, kevés fényt adó eszközöket helyezett el: felvillanó képeket, ami A parancs szerkezetét képezte le, másrészt olyan felületeket, amelyeken a kevés fény is látszik. Példaként megemlítette, hogy feketére festett egy kagyló alakú homokozót, vizet tett be, és sűrű fekete gépolajat öntött rá. Ennek az aljára egy „akváriumi bugyborékoltatót” és kék fényforrású objektumokat helyezett, amelyet csak akkor láthatott a szemlélő, ha a tárgy mellé ért. Ezek zenei effektusokkal is kiegészültek, hiszen korábban felismerte Hajnóczy szövegében azt a vendégszöveget, amely Dylan Thomas Under Milk Wood című hangjátékára utal, és szerette volna minél jobban leképezni A parancsban megjelenő effektusokat. Ezt erősítette az is, hogy radikális Hajnóczy olvasóként szerinte a műben szereplő kottát is el kell énekelni, hiszen a direkt olvasás segíthet abban, hogy megképződjön egy koherensebb olvasat.
Az est remek zárlata volt Kancsó Luca kortárstárs táncművész performansza. A táncos egy rövid improvizációt mutatott be, amelyben a mozgás segítségével igyekezett átültetni Hajnózy Gyűrűkjében megjelenő loop-szerkezetet.
FOTÓ: GÁL CSABA (PIM)
