Van mire büszkének lenni! – üzeni a 2021-es év Vajdasági Szép Magyar Könyv díj nyertese, a Vajdasági ládafia, amely a Magyar Nemzeti Tanács támogatásával a Forum Kiadónál jelent meg. A hiánypótló kiadvány a vajdasági általános iskolások történelemoktatásához készült – a magyar történelem legfontosabb fejezetei mellett a vajdasági helytörténetet, a területi sajátosságokat is igyekeztek feldolgozni az alkotók. A Vajdasági ládafia egy újgenerációs, a projektoktatás igényeit kielégítő segédtankönyvnek indult, de végül sokkal több: „vajdasági identitáskönyv” lett belőle.
Bár a vajdasági magyar iskolák tantervileg írják elő a magyar történelem oktatását, a szerbiai tankönyvportfólió történelemkönyveinek a magyar történelemre vonatkozó részei igencsak hiányosak. Ha az adott történelemtanár nem elég szorgalmas, hogy saját maga szedje össze a vonatkozó anyagokat, akkor lehetséges, hogy egy általános iskolai felső tagozatos vagy gimnazista diák egyáltalán nem tanul magyar történelmet. Ezért a Magyar Nemzeti Tanács a Forum Kiadóintézettel közös projektként kezdeményezte egy magyar történelmi segédtankönyv elkészítését. A tanári és iskolai igények figyelembevétele mellett azonban fontos szemponttá vált, hogy helytörténeti információk is helyet kaphassanak a kiadványban. A kötet két szerkesztője, Berényi Emőke (a Híd folyóirat főszerkesztője), illetve Herédi Károly (újságíró, gyerekirodalom-kutató, gimnáziumi tanár) mesélt a könyvről.
A könyv első kiadása decemberben jelent meg, áprilisban pedig máris jött a második kiadás – ez azt jelzi, hogy igen nagy volt rá a kereslet…
Berényi Emőke: Így van, az első kiadás még december végén, ezer példányban jelent meg. Három hónap alatt elfogytak a könyvek, aminek nagyon örültünk. A második kiadás, szintén ezer példányban, áprilisban került ki a nyomdából.
A kötet sikerének az oka szerintem egyrészt, hogy sikerült egy olyan könyvet alkotnunk, ami nem pusztán segédtankönyvként funkcionál – nemcsak a felső tagozatosok, hanem a felnőttek is szívesen forgatják. Reméljük, hogy lesznek majd olyan vajdasági családok, akik magukra, a múltjukra ismernek – és a könyv hatására akár családfakutatásba is kezdenek. A gyerekek számára ez nagyban megerősítheti az összetartozás érzését, segíthet kialakítani a vajdasági identitást, ha tudják, hogyan és hol éltek őseik. Másrészt a könyvnek van egy ajándékkönyv-jellege – a látványra, megjelenésre nagy hangsúlyt fektettünk. Oláh Dóra munkáját dicséri, hogy 2021-ben a legszebb vajdasági magyar könyv és a legszebb ismeretterjesztő könyv kategóriájában is díjat nyert a kiadvány. Szerettünk volna olyan könyvet létrehozni, amelyet jó kézbe venni, ami felkelti az érdeklődést. Harmadrészt a pályázati források miatt az első kiadás ára nagyon kedvező volt: kevesebb mint háromezer forintba került, ha átváltjuk. Ezek mind közrejátszhattak abban, hogy így elkapkodták a könyveket. Az iskolák tucatszámra rendelték – és van egy olyan sejtésünk, hogy most a ballagások idején hamar el fog fogyni a második kiadás is.
Mit kell tudni a könyvről, miben más a felépítése, mint egy átlagos tankönyvnek?
Herédi Károly: A könyv egy idővonallal kezdődik, amely bemutatja, mi történt a mai Vajdaság területén a különböző korokban. Ezt egy, a 20. század eseményeire, azon belül is a Vajdaságra fókuszáló történelmi áttekintő követi. A további, magyar történelemhez kapcsolódó részek, szócikkek elszórtan találhatóak a könyvön belül, mindig annál a tájegységnél, területnél, ahová tematikusan illeszkednek. A könyv felépítése egyébként területi alapú: tájegységenként járjuk körbe a Vajdaságot, ezeken a részeken belül pedig tematikus modulokat hoztunk létre, amelyekben összefonódnak a különböző tudományágak szócikkei: a filmtörténettől, színháztól kezdve a sport-, zene- és tudománytörténeten keresztül egészen a természetvédelemig és néprajzig. Igyekeztünk szélesebb kontextusban láttatni a dolgokat – ezzel támogatva a projektalapú oktatást.
Mivel a könyv sok rövid szócikkből áll, nincs főszöveg a szó szoros értelmében – a kiadvány elején egy használati útmutatóval kezdünk. A különböző tudományágakhoz kapcsolódó részeket ikonok jelzik, akár egy honlapnál. A rövid szócikkek egyrészt segítik a gyerekek befogadását; figyelemfelkeltőbbek, mintha ugyanezt egy folyó szövegben írtuk volna meg. A tematikus egységek szerkesztésénél fontos volt számunkra, hogy környezettudatossági témák is megjelenjenek. Szót ejtünk többek között a homokpusztává válás jelenségéről és a tiszai ciánkatasztrófáról. A rendezőelv az volt, hogy a lokális színezet bemutatása mellett megnyissuk a globális értelmezés lehetőségét is.
Egy példa a tematikus felépítésre: Tiszamente egyik falva Martonos. Ez a település a középkorban bírt nagyobb jelentőséggel – zajlott itt egy csata, illetve a szegedi boszorkánypereknek is volt martonosi halálraítéltje. Ennek kapcsán foglalkozunk úgy általában a boszorkányperekkel, Könyves Kálmánnal, a boszorkányokkal kapcsolatos törvényekkel, valamint néprajzi szempontból a Luca-napi hagyományokkal.
A könyv végén egy kalendáriumot találunk, ahol a neves napokhoz fűződő népszokások és a magyar állami ünnepek bemutatása kaptak helyet.
Különösen büszkék vagyunk arra, hogy a könyv interaktív: QR-kódokkal számos videó, hangfelvétel, digitális könyv és egyéb multimédiás tartalom érhető el a gyerekek számára.
Hogyan fogadták a tanárok a könyvet? Milyen visszajelzések érkeztek?
Berényi Emőke: Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk! Hozzánk, a fiatalabb tanárgenerációhoz talán közelebb áll az élménypedagógiai szemlélet, tehát nekünk már nem olyan nagy kihívás egy ilyen könyvet használni. Ugyanakkor elképzelhető, hogy egy olyan tanár, aki harminc éve tanít, és nem igazán járt továbbképzésekre, elsőre megijedne a kötet felépítésétől, átláthatatlannak tartaná. Éppen ezért tartjuk fontosnak, hogy webináriumokat szervezzünk a könyv használatával kapcsolatban. Több kolléga is jelezte, hogy be fogja vinni órára; van, aki már meg is rendelte az iskola könyvtárának egy osztálynak elegendő példányszámban. Tehát a megfelelő módszerekkel használva – úgy tűnik – nagyon jól működik a könyv!
A könyv az oktatási célok mellett egy másik, nagyon fontos funkciót is betölt: igyekszik erősíteni a nemzeti öntudatot, a vajdasági identitást.
Berényi Emőke: A kötet fülszövegében is helyet kapott a jelmondatként használt „Van mire büszkének lenni!” szlogenünk. Számunkra főleg erről szól ez a könyv. Könnyű belekeseredni a kisebbségi létbe. Sokszor gondoljuk, hogy határon túli magyarként nem dicsekedhetünk túl sok mindennel. Persze a történelmünk során megéltünk jobb és rosszabb időszakokat – ezeket sem hallgatjuk el, fontos, hogy ezekről is tudjunk. Viszont a könyv bemutatja, mi mindenre van okunk büszkének lenni.
Kik működtek közre a kötet létrejöttében?
Berényi Emőke: Sokan segítettek a könyv megírásában, fontos volt számunkra, hogy fiatalos csapattal dolgozzunk. Az elején nem mindenki értette teljesen a koncepciót, de az íróink nagyon lelkesek voltak. Mivel több mint tíz ember segített az anyag összeállításában, a legnagyobb munkát szerkesztőként a nyelvi egységesítés jelentette. A történelmi részeket Csőke Márk és Szabó Hunor történészek készítették el. A néprajzos cikkeket Fehér Viktor írta, a művészettörténetről Szarka Mándity Krisztina és Kucor Tamara értekeztek. Oláh K. Tamás a színháztörténeti részekért felelt, a zenetörténeti cikkek írója Radetity Ádám volt. Szász Csongor a filmtörténetet, Tóth Tibor a sporttörténetet mutatta be, Laki Boglárka pedig a vajdasági magyar nyelvhasználatról írt nyelvészeti cikkeket.
Sok munkája volt a kötettel Lackó Lénárd tördelőszerkesztőnek a szokásostól eltérő szerkezet miatt – és utolsóként, de nem utolsósorban, Oláh Dóra grafikus illusztrátor munkája is nagyban hozzájárult a kötethez.
A Vajdasági Ládafia megvásárolható online, és Budapesten az Írók Boltjában is kapható.
