Gondos Mária Magdolna és Sirokai Mátyás 2019 ősze óta közösen töltik be a FISZ sorozatszerkesztői pozícióját. A különlegesnek számító foglalkozás részleteiről, nehézségeiről és szépségeiről, illetve a szerkesztői foglalkozásig vezető útról Réti Virág kérdezte őket.
Hosszú út vezet egy kézirat megírásától a könyv létrejöttéig és a polcra kerülésig. Milyen lépésekből áll egy kötet kiadásáig vezető munkafolyamat? Melyek azok a teendők, amik a szerkesztői munkakörbe tartoznak?
GM: 1. lépés: Beérkezik a kötetterv, kézirat vagy szövegmutatvány az e-mail fiókunkba. Szeretjük, ha a kísérőlevél informatív, abból fontos benyomásokat szerzünk, de ezeket nem engedjük előítéletté alakulni.
2. lépés: Válaszlevélben megköszönjük a megelőlegezett bizalmat. Mert ez az. És iparkodunk egy hónapon belül érdemi visszajelzést adni. Ritka kivétellel betartjuk az ígéretünket.
3. lépés: Tegyük fel, hogy a válasz pozitív volt, a kézirat zseniális, ez a valaha volt legjobb prózába tört feminista, bukolikus episztolakötet, amit valaha hátán hordott a magyar könyvszakma. Kezdünk. Személyesen is leülünk a szerzővel, ha egy mód van rá, fürkésszük a hatékony együttműködés lehetőségeit, eszmét cserélünk. Praktikus pályázati, kiadói struktúrára vonatkozó, logisztikai kérdéseket is megvitatunk.
4. lépés: Ajtainkra kifüggesztjük a lapátoló textmunkás táblát, és jóformán naponta, éjt, pirkadatot, víkendet sem ismerve araszolunk Mátyással a műben – Google Docs kollégával vállvetve. Megfogalmazzuk az észrevételeinket, javaslatainkat legjobb tudásunk szerint. A szerző átdolgozza a kéziratát, majd újra és újra és újra. Ahányszor kell.
5. lépés: A lezárt – elég jó – kézirattal kezdődik a borítótervezés, grafikai álmodás, tördelés, korrektúra, ezekben fantasztikus partnereink vannak, akik nemcsak saját területükön pengék, de rálátnak a teljes kiadói procedúrára is, elhivatottak, és képesek kiegyensúlyozottan, kiváló minőséget hozva kötetenként megújulni.
6. lépés: Nyomda.
7. lépés: Sajtóközleményt írunk és olykor még szerzőportré is készül az első kötetek első kézhezvételéről.
8. lépés: Egy-egy új kéziratban vagyunk már nyakig, de fél szemmel lessük még a recenziókat, kritikákat, díjakat, ösztöndíjakat. Korábbi szerzőink újabb publikációit is örömmel konstatáljuk, mert parádésabb dolog, mint gondolnánk a merő pályán maradás.
Szerkesztőnek lenni nem egy hétköznapinak számító munka. Hogy lesz valakiből szerkesztő, hogyan talált rátok ez a foglalkozás?
SM: Én alapvetően költő vagyok, de az irodalom több területén is mozgok. Az például jó alapozásnak bizonyult a szerkesztéshez, hogy öt éven keresztül voltam a FISZ egyik irodalmi műhelyének vezetője, ahol átbeszéltük a résztvevők műveit, és igyekeztünk szempontokat adni a fejlődéshez. A szerkesztői munka nagy fokú tudatosságot (tisztán- és lényeglátást) igényel a szövegekkel kapcsolatban, és valójában ugyanez igaz magára az írásra is. Mivel imádom ezt a fajta figyelmet gyakorolni, egyértelmű volt, hogy a szerkesztést nemcsak szóban (mint a műhelymunkánál), hanem írásban, és nagyobb terjedelemben is élvezni fogom.
Mint minden szakmának, ennek is biztosan akadnak pozitív és negatív aspektusai. Van kedvenc feladatotok, amit nem is éreztek munkának? Milyen nehézségekkel jár ez a tevékenység?
GM: Néha képes vagyok fölkelni fél 4-kor, hogy még egy órácskát araszoljak a kéziratban, mielőtt elindulunk természetfotózni egy cimborával. A szövegek is sokat adnak, és erre rájön az elhivatott együttműködés a kollégákkal, a röpke tíz kilométernyi futás közben tartott sorozatszerkesztői megbeszélés Mátyással egy-egy random reggelen, a beszélgetések, de még a csetelések is a szerzőinkkel, mind csak ad, ad, ad. Leginkább mégis azt a speciális figyelmet szeretem, ami sokat is követel, amikor kettesben vagyok a kézirattal, szinte ráfüggök, és úgy koncentrálok, mint valami hegymászó, mintha az életem múlna rajta, mert ahogy a költő, Tom Waits mondotta: „A világ egy pokoli hely, és a rossz irodalom ront a szenvedésünk minőségén.” A szerkesztés negatív aspektusai nem a munkából, hanem abból fakadnak, hogy a világ egy pokoli hely. Ezért volna szükség fenntarthatóságra és fontolva haladásra. Utóbbi a szerkesztéssel is gyakorolható, abból is kinyerhető emberi kvalitás.
Ketten dolgoztok egy csapatban, ráadásul ugyanabban a munkakörben, ami követel némi logisztikát a munka megszervezése során. Hogyan osztjátok fel a feladatokat? Van fix beosztás, hogy ki mit csinál, vagy ez mindig az aktuális feladattól függ?
GM: Hajmeresztőt fogok mondani: figyelünk magunkra, egymásra és beszélgetünk. Ahogy említettem, néha futás közben, de sose futólag. Engedtük organikusan fejlődni a rendünket, és mindig csekkoljuk, hogy mit lehet fejleszteni, de alapjáraton a FISZ elnökségétől és az egymástól kapott maximális bizalommal üzemelünk.
A szerkesztői munkakörbe tartozik a kéziratok gondozása is. Felkérésre írnak hozzátok szerzők, vagy az irodalmi közegben még nem járatos, laikus személyektől is érkeznek be írások? Milyen koncepció szerint szelektáltok a kéziratok között, milyen követelményeknek kell megfelelniük a FISZ könyveknek? Az egyesület neve alapján (Fiatal Írók Szövetsége) például életkori megkötésre is gondolnék…
SM: A FISZ tagjai többségében negyven év alatti szerzők, és a kiadásnál is nyomós érv kell ahhoz, hogy ezt a korlátot figyelmen kívül hagyjuk. Egészen különböző hátterű és felkészültségű szerzőktől kapunk kéziratokat, ezt egyébként pontosan tükrözik a szövegek is. Felkérésre is van példa, de nem jellemző, inkább olyanok keresnek meg minket, akik úgy érzik, hogy összeállt egy kötetnyi anyag a műveikből. Mindig izgalmas megnyitni egy új kötettervet, mert már néhány oldal elolvasásával is választ kapunk néhány alapvető kérdésre: mennyire fog meg minket a szöveg, milyen szintű a kidolgozottsága, mennyire kompatibilis a mi profilunkkal, stb. A legnehezebb kérdés, hogy mennyire képes/akar fejlődni a szerkesztés folyamata közben a szerző, hiszen mivel első kötetekről van szó, általában többkörös, akár egy vagy két évre is elnyúló munkafolyamatról beszélünk, ami egyfajta párbeszéd köztünk és a leendő elsőkönyves között.
Szakkönyvek, verseskötetek, novellagyűjtemények, antológiák, és még sorolhatnám… Több száz könyv jelent meg eddig a FISZ kiadásában, melyek témájukat és funkciójukat tekintve is eltérnek egymástól. Meséljetek a különböző típusú kiadványaitokról, hogyan jellemeznétek az arculatotokat?
GM: A Fiatal Írók Szövetsége kiadói tevékenysége négy sorozatra terjed ki. Mi a FISZ Könyvek vagyunk, első könyveket jelentetünk meg. Van még a tanulmányokra specializálódott Minerva, a többkötetes szerzőknek helyet adó Hortus Conclusus és egy, az Apokriffal közös sorozat. Minálunk a kísérletező, lendületes, merész, alter, underground, az új összefüggésekkel kacérkodó irodalom a befutó, de előfordulnak kivételek is, hogy a korábbi profilunk ne válhasson ízlésdiktáló vagy korlátozó tényezővé. Vájtfülűekhez vagy dalkedvelőkhöz, akadémikusokhoz vagy Bélákhoz is szólnak a könyveink, mert szépirodalmat csinálunk, ami mindenkinek hasznára lehet. Oktondi dolog volna földarabolni az olvasókat kor, nem, gusztus és egyéb partikuláik szerint, ahogy azt a piaci logika diktálná. Nem arculatunk, arcunk van, szembe lehet kerülni vele és nyomon követni a rezdüléseit, együtt változni, kölcsönösen idomulni. Írnak olyat a fiatalok, amihez idősebbeknek is fel kell nőni. Könyvecskéink bár talán beleférnek, de nem zsebbe, hanem arc elé valók.
Évente átlagosan mennyi kötettel jelentkeztek a piacon? Milyen kiadványok várhatók a közeljövőben?
SM: Feltételezem, hogy csak szófordulatnak szántad, de azért megemlítem, hogy a FISZ könyvek nem piaci alapon működik, a szövetség pályázatokból finanszírozza a könyvek megjelenését. A kiadványaink elsősorban az irodalmi térben jelennek meg, bár korántsem csak az ún. szakmának szánjunk őket. Átlagosan évi 4–5 címet adunk ki, és legalább tízszer ennyi kéziratot válaszolunk meg. A közeljövőből kiemelném Vörös Anna Vadoma című novelláskötetét, ami a háború sújtotta Szíria és egy onnan Magyarországra menekülő lány életébe nyújt fájdalmasan hiteles bepillantást. A másik kiadás előtt álló könyvünk Oláh Péter A delfinek nem alszanak című kispróza-gyűjteménye, ami féktelen fantáziája és szürreális humora miatt igazi csemegének ígérkezik.
