Kikötő
Vitorláskikötő
Krúdy Gyula Balatoni szívhalászat című munkájában az alábbiakat olvashatjuk: „Magyarország valamennyi jelentős és emlékezetes hölgye, grófnők és színésznők, pesti patríciusok nejei és leányai, a Balaton vidéki nemesség hölgyeivel karöltve, vett részt a »Szívhalászat« ünnepélyén, amely tulajdonképpen állott: felvirágozott csónakokon való hajókázásból, egy kompon elhelyezett cigányzenekar (Lavotta vezetése alatt) hangjainál, és a hölgyek csónakokból hálót vetettek a tóba veszett szívek után. Bizonyára sok szívet kihalásztak a kecskekörmökkel és keszegekkel együtt, mert a bálon, amely a lampionokkal világított platánok alatt a »Szívhalászatot« követé: már mindenki megtalálta a maga párját.” A szívhalászat szokásáról jóval Krúdy előtt már Vörösmarty Mihály is írt: ezt elevenítették fel a modernkori Anna-bálok szervezői. Az Anna-bál előestéjén a báli résztvevő lányok fából készített szívecskéket dobta a vízbe, rajtuk férfinevekkel: a lányok azzal a férfival táncolnak először, akinek a neve a hálóba akad. A kikötő mellett pedig ott találjuk az 1867-ben alapított Yacht Club székházát: az elkülönülni vágyó arisztokraták által élete hívott egyesület Magyarország első vitorlásklubja volt.
