ANULÓ A TERMÉSZETBENHa lenne gyerekem vagy időnként Anna gyerekeinek a bébiszittere lennék, lefekvés előtt újabb és újabb fejezetet vennék át vele vagy velük növénytanból.
A leckéket én határoznám meg dr. Szterényi Hugó 1896-ban írt Növénytana (polgári fiú- és polgári leányiskolák számára) alapján, ebbe se Anna, se a komoly párkapcsolatom nem szólhatna bele. Az esti foglalkozás mindössze fél óráig tartana. Együtt énekelnénk vékony, cincogó hangon a magyar és latin neveket: vérehulló fecskefű, Chelidonium majus, pongyola pitypang, Taraxacum officinale, közönséges tyúkhúr, Stellaria media. Kötelező lenne herbáriumot készíteni. Apám a sajátjához 1972-ben kiskatonaként Jahorinán gyűjtötte a növényeket. Miközben a nyolc kilós rádiót cipelte fel a hegyre, időnként lehajolt, és letépett egy számára ismeretlen vadvirágot. 1992-ben az éjjeliszekrényében találtam rá a közel ötven, egybefűzött A4-es lapra. A keskeny ragasztócsíkok alatt pompás csokrokban sikoltoztak a lepréselt, a halálukban is még élő virágfejek, szirmok, szárak és levelek. Apámat 1992-ben a falu szélén levő kaszárnyában már biztosan nem foglalkoztatta a növénytan, sem Jugoszlávia növényvilága. Egy évvel később hagyta el az országot. Elszökött, katonaszökevény, menekült, nem jó hazafi, gyáva, mentette a bőrét, ilyeneket mondtak róla és a hozzá hasonlókról. Én a családból leginkább apámra hasonlítok.
Van egy regénytervem, amit Ferenccel, a volt tanárommal időnként szóba hozunk, levélben, mert amúgy keveset találkozunk. Ferenc unalmában ír, én kétségbeesésemben, vitatkozunk, utálkozunk, mindenkit kibeszélünk. Pletykálunk, anyám szerint. Sokat nevetünk. Vagyis én nevetek, mert azt nem látom, hogy ő mit csinál. Nem árulom el a regénytervem címét, mert a végén még ellopják. Erre más vajdasági magyar írók figyelmeztettek. De az biztos, hogy jobb, mint a Kékítőt old az én vizében, az Akció van! vagy A szív és a tejesember. Kevésbé jó, mint a Tőke vagy A szellem fenomenológiája. A Nikomakhoszi etika. Ez a jelzős szerkezet például szerepel benne: tyúkhúr élet, igaz, Ferenc, aki egyben Benedek is, először nem tudta, mi az a tyúkhúr. 2017 januárjában kellett volna elkezdenem írni, mára már Timi és Emőke szerkesztené, és lenne a végén egy függelék Mit figyeljen meg a tanuló a természetben? címmel. De aztán csak maradtak a levelek meg a munka, a ház, a tyúkok, vagyis az élet és a terhességtől való félelem.
Ferenc azon az állásponton van, hogy ebben a szakmában nem szabad sok mindent csinálni, teret kell hagyni a hencsergésnek is. Rendesen kell hencseregni, így születnek a magvas gondolatok. A jó irodalom persze nem csak magvas gondolatokból áll, anyám szerint például fenék is kell hozzá, meg teherbírás. Mi inkább Ferenccel azon a véleményen vagyunk, roppant fontos, hogy szánalmat és részvétet keltsünk, derültséget és gúnyt provokáljunk. Csak így jutunk közelebb a titokhoz. Ehhez szükségesek nekem a tyúkok és persze a szomszédok, akik napra pontosan három évvel ezelőtt megengedték, hogy a közös udvarunkban baromfikat tartsak. Hogy félreértés ne essék, nem vágom le őket. Képtelen lennék elnyiszálni a nyakukat, majd leforrázni, kopasztani, darabolni a testüket, pedig Picur, István, az egykori Gastarbeiter kutyája biztosan élvezettel húzná és rágná a belüket. A tojásukért se tartom őket, de ha már tojnak, a tojásukat csak összeszedem és megeszem. Jó, jó, talán kizsákmányolom őket, miközben ezeket a jószágokat épp nem érdekli, hogy mit tojnak, meg hogy luk van a seggükön. Ez nem értékítélet, csak hát látom, hogy naphosszat a süketnéma pasas kertrészében szeretnek kapirgálni. Csipegetnek, kutakodnak, tollászkodnak. Kontemplálnak. Engem hallgatnak, ahogy a hokedlin ülve a Nikomakhoszi etikából újabb és újabb passzusokat olvasok fel. Hozzám mondjuk közelebb áll a spinozai erkölcstan, Arisztotelészt Ferenc javasolta, mert vérbeli pedagógusként az a tapaszatalata, a tudás átadását mindig az alapoknál kell kezdeni. Ferenc undorodik az állatoktól, szerintem fél is tőlük, mert betegséghordozók, és nem viselkednek úgy, ahogy ő szeretné. A növényekkel viszont elvan, csak ne kérdezze senki tőle, mi micsoda. Arisztotelész erkölcstana boldogságetika, Ferenc önmaga elmondása szerint aszkéta, én hedonista vagyok, a már kissé öregecske tyúkocskák tolla pedig szép fehér. Ha lenne gyerekem vagy Anna gyerekeinek a bébiszittere lennék, természetesen soha nem kavarnám fel a lelküket, csak a világ szerkezetének pontos leírására törekednék. Például a növénytant tanulmányoznánk, és akármit mondana Anna vagy a komoly párkapcsolatom, kiállnék az igazam mellett: Csak semmi filozófia!
A tyúkokat Annával hoztuk át a szabadkai kisállatpiacról, az igazság viszont az, hogy valójában átcsempésztük őket. A csomagtartóban szerencsére egyik se fulladt meg, bár egy országhagyó, szökött tyúk élete, legalábbis ahogy néhányan gondolják, nem sokat ér. Anna persze már egy ideje egy másik Anna, mert hogy a régi, bizonyos okok miatt, teljesen eltűnt az életemből. Az új Annának tehát gyerekei vannak és tősgyökeres magyar, meg van autója, amivel átruccanhatunk a határ másik oldalára piacozni és felmérni a dolgok állását. A gyerekeknek erről nem beszélnék, de a tyúkoknak igen: az én világomban, a jugótapasztalatommal szemben, nem a név változik, csak ami mögötte van. Az efféle névbeli állandóságokhoz a Katona József utca 57. alá eső ház közös udvara pedig kiváló terepként szolgál. Itt aztán egész évben csak nő, burjánzik a tyúkhúr. Baromfijaim kedvenc eledele, ami vékony karógyökerével, heverő szárának csomóiból eredő bojtos gyökereivel szilárdan és boldogan kapaszkodik a földbe.
Ferenc 2020. május 4-én úgy döntött, hogy a koronavírusjárvány miatt végképp magánkaranténba vonul. Neki írom, unalmát és saját kétségbeesésemet enyhítendő, hogy tyúkocskáim, az öntudatlan betegséghordozók tolla még mindig fehéren világít. Meg azt, hogy odáig jutottunk már, hogy naphosszat a cselekvéseink körülményein elmélkedünk. Ferenc Benedek, az utolsó magyar aszkéta és vérbeli pedagógus pedig 2020. május 5-én a karantén ellenére is látja, ahogy a hokedlin ülve (ölemben laptop, jobb kezemben az etika) lenyúlok a tyúkok közé, majd egy marék tyúkhúrt, dacolva a hányás és hasmenés veszélyével, a számba tömök.
