Andrei Dósa versei

Andrei Dósa versei

 

inkoherenciák/rokonságok

a város tetőlemezein
nőstények sétáltatják testüket
sztatikus energiákkal feltöltődve
a város felett az ég meg se moccan
légnyomást és feszültséggócokat semmibe véve
sárga taxik bármely ingerre készen állnak
beizzítani a balkáni túlzás művészetét
a hátukra fordult bogarak csápjai
szempillákként rángatóznak
bármennyire is ellentmondásos
végighullámzik néha szinapszisaimon
a napok logikájának
fizikafeladatként való megfogalmazhatósága
kérdi a vezír
milyen gyorsan kell a mufti fiának
szaladnia jégkockákkal a tenyerén
hogy azok ne olvadjanak el
mire odaér gazdájához akit szolgál
ha istennek lenne megjelenése és néha van
figyelném ajkai mozgását meg ahogy
szakértelemmel gesztikulál épületek keresztmetszetei felé
ahol guy fawkes maszkok fejtik ki tevékenységüket
statisztikai adatokat bocsátva ki a jövő hatékonyságáért
néha könnyen beszélek istennel
mindketten összefüggéstelenek vagyunk
mindketten nyugatiak

bábok

krokodil van zárva
a gyerek által rajzolt házba
vizek mosta homok
hol rajzolt vonalnyomok
választják el naptól az éjt
kitörnie onnan könnyű lehet
míg kölcsönhatnak az emberek
összeomlik a mágikus gondolat
a biztonság relativizálódik
gumiabroncsokba bújva gurulunk a parkban
összekeverednek az est témái és félelmei
a közeledés döbbenete megszaggatja a kommunikációt
amit megbánás nélkül foltozgatnak
valódi démonok bábfigurái
töredezett személyiségek
álmukban az egész részei
töredezett személyiségek
folttal ébredtek bundácskájukon

elemelkedés

lépj be
és veszítsd el lélegzeted
csengettyűk és vegyi varázsigék
a mell kasában
elégedettség
hála
elragadtatottság
a gótikus katedrálisban
fények és orgona, mint egykoron
amikor az ember kicsi volt
és könnyen
lenyűgözhető

diszkófény

növekszik a feszültség 
invazív fajok vonulnak
fiatal testek
nem találják helyüket
talán ez az a zenés játék
a székfoglalós
de nincs szék
és nincs gyerek
enyhén izgatott
nemek
fejek ragyogása
önbeporzás közben

oh how they broke his spirit 

fáradtság csömör
szögekből improvizált horgok
a nap végén
ebihalak a sárban
egy tonna klisé
háló halak nélkül
az ügyeskedés mögött
kétségbeesés
miért születettem ide
freudi elszólások nyomorultság
csábítói játszmák
megalománia
a csontomig mar
se nem tiszta se nem szép
miért születettem ilyennek
mi haszna

béna zen

a kiskacsa megfosztotta a palackot trónjától
elfoglalta helyét a vízsugár alatt mely
egy csőből ömlik egyetlen
pufi kukit hoztam otthonról
szalvétába csomagolva
óvatosan szeltem át a várost
hogy el ne törjem
mikor bedobom a kedvenc kacsámnak
mellém ül egy lány
meditációba merül
egy idő után magamon
érzem tekintetét azt mondja
egy bogár a bugyimba mászott

Koman Zsombor fordításai