A lét iránti közöny
titkos családi öröm
H. H. nyomán
Helmut Heissenbüttel és Danyi Magdolna emlékének
MAGÁNYGÉP – „Hogy egyeseknek mennyi pénze van…” – ismételgette magában, ahogy körbepillantott a parkoló autókon. Minden birtoklás, kisajátítás. Nézte a kényes és kevésbé kényes járműveket, osztott-szorzott, és arra a következtetésre jutott: ő nem tehetné meg, hogy kényes vagy kevésbé kényes kocsit vásároljon magának. Hogy az élete hozta így, a balszerencséje, a vakvéletlen vagy a restség, nem tudni. Csak a tény motoszkált a fejében: akinek nincs, annak nem is lesz! Majd megfogalmazódott egy másik gondolat: ha nekem nem, nekik se! És törni-zúzni kezdett. A birtoklás a diktatúra egy formája, amelynek forradalom vet véget. Volt olyan autó, amit összekarcolt, a legtöbbnek a visszapillantó tükre ellen támadt. Tombolt, mint egy angol gépromboló gyári munkás az 1800-as évek elején. A fiatalember nyolc kocsit rongált meg, melyeknek leginkább a visszapillantó tükreit törte le. A forradalom véget vet a formának. Szégyenletes kívánság a vágy. A rendőrségre érkezett bejelentés után a férfit a járőrök a helyszínen elfogták, majd rendőrkapitányságon, annak rendje-módja szerint, előállították. A vért csak órák múlva mosta föl az arra speciálisan kiképzett személyzet. Minden ízében megismertek valakit, tűzzel-vassal. A luddita ifjú a nyomozóknak elmondta: fölidegesítette magát, hogy egyeseknek mennyi pénzük van, értetlenkedett, hogyan tudnak drága autókat vásárolni. „Szégyenletes kívánság, amelyről le kell tenni” – fűzte még hozzá, és kezébe köpte metszőfogát, rázta öklét a fogatlan, hevesen gesztikulált, vére folyt egy alvadt éjszakán.
MAGÁNYKUKA – Egy férfi észrevette, hogy egy ismeretlen személy az egyik kerékpár zárját babrálja a közeli tárolóban. Oly hatalmas volt, hogy szinte mindent megtehetett. Egy vidéki városban történt meg az eset, nevezzük Weissbrunnak. A gyanús alak percek alatt szétfeszegette a zárszerkezetet, mint egy megszállott, aki példás rendben tartja holmiját, felpattant a biciklire, és elkerekezett a helyszínről. Ám a szemfüles szemtanú nem hagyta annyiban a dolgot: követni kezdte kocsival a tolvajt, és közben a hatóságot is értesítette. Erőszakkal vagy ígéretekkel titokban tarthatta volna, hogy részt vegyen ebben, biztosabb módon, de mégsem egészen mindenki előtt. A járőrök a nyomukba eredtek, a csapatmunka, azok ott fönn, bár semmi sem klappolt, a legtöbbet tudták, eredményesnek bizonyult: az egyenruhások elfogták a két keréken menekülő férfit. A tolvaj először azt hazudta a rendőröknek, hogy az ő tulajdona az egyébként rózsaszínű, női vázas kerékpár, de nem dőltek be neki. (A vágy, hogy minden ízében megismerj valamit.) Előállították és kihallgatták a tolvajt, aki beismerte a bűncselekmény elkövetését. A húszéves helybélit őrizetbe vették, és hamar kiderült, hogy több van a rovásán. A lopás előtti órákban kiszórta az egyik közterületi kuka tartalmát, majd elhajította a fémládát. Arc leszel egy kuka mellett, név nélkül. A garázda azon dühödött be, hogy hiába kért pénzt az egyik járókelőtől, az nem segített neki, majd az egyik hotel előtti szemeteszsákot szaggatta szét, a kidobott dolgokat pedig szétszórta az utcán. Elferdült a tárgyak végtelen csuszamlása. Aznap egy 19 éves fiút is megfenyegetett, hogy ha nem ad neki pénzt, akkor leszúrja. Elmondom: öltem, nem tudom, kit, talán az apám. A kamasz nem tett eleget a követelésnek, így a férfi ez alkalommal sem jutott pénzhez, de a lopás és a garázdaság mellett a rablás és a gyilkosság is felkerült a számlájára. A fiatal bűnelkövetőt kihallgatták a bűncselekmények miatt. Ami felénk jön,világos, idegen, nagy és nem hagy nyomot. Ügyében a nyomozást a napokban lezárták, és vádemelési javaslattal küldték meg az iratokat az ügyészségnek. Szörnyű ez az élet, csupa vád. Örökösen visszatérő refrén.
MAGÁNYÚT – Lakossági bejelentés érkezett február 17-én, 15 óra 25 perckor a Weissbrunn Vármegyei Rendőr-főkapitányság Tevékenység-irányítási Központjába: a külterületen egy nő, akinek szíve kísértetváros volt, segítséget kért. A helyszínre érkező járőrök, miközben fegyvertelen félmosollyal hogyléte felől érdeklődtek, azt tapasztalták, hogy idősebb nő szorult be egy ház bezárt bejárati ajtaja és annak lelakatolt rácsa közé. A gitter előtt ribizke- és köszmétebokrok. Minden ízében megismerte a növényeket. A rendőrök, bár kívánságukról le kellett tenniük, betakarták és megitatták a körülmények gyötörte, kiszáradás jeleit mutató nőt, aki elhaló hangon véget vet, gondolták. A helyszínen elmondta, egyszerű nyelvtani meditáció, két napja érkezett, hogy az ingatlanba betörjön, de bennragadt, és hiába rázta kertrece rácsát, szabadulni nem tudott. A lelke már akkor felejteni igyekezett. A rendőrjárőrök időközben értesítették a mentőszolgálat munkatársait. Ők, nem tudták, funkcionál-e, így aztán funkcionált, kórházba vitték a már kiszabadított asszonyt, aki tűzzel-vassal birtokolni akart. A rendőrkapitányság a hatvanéves Hermész Lászlónét – a kórházi kezelését követően – február 26-án hallgatta ki gyanúsítottként, valaki többet is kérdezősködhetett volna, ha erre képes lett volna, lopás vétség elkövetésének kísérlete miatt. Annyi emléket sem hagyott maga után, mint egy fogfájás.
MAGÁNYREPÜLŐ – Addig példa nélküli eset zajlott le a weissbrunni apácazárdában január 7. és 12. között. A túszejtők zavaros követeléseinek ötnapos dráma után mesterlövészek vetettek véget. Pap-Csúzliék azt vették a fejükbe, hogy egy nagy balhét csapva hagyják el az országot. Pap-Csúzli András 19 éves volt, öccse, László, 17. A kétes hírnevű testvérpárral a szülők keveset törődtek (apjuk a Honvédség Logisztikai Zászlóaljának századosa volt, édesanyjuk egy nagyüzem személyzeti előadója), a vad fiúktól rettegtek a környékbeliek. Az akcióra alaposan felkészültek: a Bakonyban megtanultak lőni, és fegyvereket is loptak az apjuk páncélszekrényéből. A tervük az volt, hogy a rendházban túszokat ejtenek, és a szabadon bocsátásukért cserébe pénzt és repülőgépet erőszakolnak ki, hogy azzal menjenek Dél-Amerikába. Január 7-én este hat körül egyszerűen besétáltak az apácazárdába, ahol a kapusnővért és a kedvesnővéreket fegyvereikkel a hálószobába kényszerítették és ott elbarikádozták magukat. Az eredetileg túszul ejtett húsz apáca közül hatnak a vécé ablakán kiugorva sikerült elmenekülnie, hívták a rendőröket, akik eleinte nem vették komolyan a nővérek beszámolóját. Amikor végül mégis kiszálltak a helyszínre és a hálószoba ajtaján dörömbölni kezdtek, golyózápor fogadta őket. A tetthelyre érkező rendőrkapitánynak – aki egyébként a fiúknak ismerőse, szüleiknek barátja volt – azt mondták: ha a rendőrök nem távoznak, két tisztelendő anyát kivégeznek. Sötét gyűlölettel telt meg az ő szívük. Weissbrunnban szükségállapotot rendeltek el, és a helyi hatóságoktól a belügyi vezetők vették át az irányítást, a Pap-Csúzli testvérek pedig megfogalmazták követeléseiket. A felsorolásban szerepelt lefüggönyözött autóbusz, később helikopter, majd repülőgép a Ferihegyi repülőtéren. Csak repülő álomkép és csalódás a halandó ember élete, rövid öröm, hosszú gond és bánkódás, talán ezt gondolták, írta egy újságíró. Kézigránátokra, fegyverekre, egymillió dollárra, négyszázezer svájci frankra tartottak még igényt, illetve az ország első emberének aláírására annak bizonyítékául, hogy a pénzt önként adták nekik. A második nap megjelentek a szülők, akiket gyermekeik igen durván zavartak el. Az akció irányítói ezután a helyi kórház pszichiátriai és neurológiai osztályának vezető főorvosát kérték fel túsztárgyalónak. Napokig a doktor vitt be élelmet és vizet a szobába, illetve közölte a kint lévőkkel a híreket. Visszaemlékezése szerint a fivérek kitartottak képtelen követeléseik mellett (nem hagyni nyomot, csalogány!), és azzal érveltek: mivel a hivatalos ideológia szerint a legnagyobb értéke a katolikus, hívő, magyar ember, a rendszer nem engedheti meg magának, hogy akár csak egy túszt is kivégezzenek. Le kell tenni a forradalomról. Ahogy múltak a napok, a szobában egyre szörnyűbb állapotok uralkodtak. Az apácák, akiknek zsebeit kiürítették, kincseiket szélbe szórták, nem mehettek ki a mellékhelyiségbe, voltak napok, amikor órákig kellett a falnál térdelniük és aludni sem engedték őket. Hangosan imádkozniuk nem szabadott. Jaj, a vágy, hogy minden ízében megismerj valakit. A kisajátítás módja. Szégyenletes kívánság, ám nem tudtak letenni róla. A tárgyalások nem vezettek eredményre, a rendőrség budapesti központjában ekkorra már elkészültek a tervek a nővérek kiszabadítására. Az épület közelébe mesterlövészeket telepítettek, akik január 12-én, amikor a város csöndjét harangok kongása, kutyák ugatása, tehergépkocsik zaja verte föl, az ablakon meggondolatlanul kihajoló nagyobbik fiút lelőtték. Végét vetették, tűzzel-vassal. Kívánságáról így le kellett tennie. A kisebbik Pap-Csúzli fiú azonnal megadta magát a szobába betörő rendőröknek. Legbiztosabb minden birtoklás. Tizenöt év börtönbüntetésre ítélték. Ha kiméred, néhány rablépés az élet.
MAGÁNYSZÁM – A Weissbrunni Járási Ügyészég, fényverte vidékén a képzeletnek, vádat emelt egy férfi ellen rablás bűntette és más bűncselekmények miatt, aki egy sörözőben együtt italozott a sértett férfival, majd a hazafelé úton gyalogosan követte, hátulról fejen ütötte. Idegen a paradicsomi város hallucinációja. Ezt követően az eszméletét vesztett sértettről levette a felsőruházatát, nadrágzsebéből elemelte pénztárcáját és az abban található 175 000 forint készpénzt a boldogság bársony ölében, mint egy megszállott, magához vette. Birtokba vont egy formát. Formaruhát öltött magára mintegy. A vádlott. November közepén. Az esti órákban a kisváros sörözőjébe ment nőismerősével, azzal a céllal, hogy az ott italozó sértett férfit „lenyúlják”, mivel tudták róla, hogy külföldön dolgozik, sok pénze lehet. A nő, ki számát sem tudta szépséges csődörjeinek gazdag kebelén, időközben megsértődött és távozott a szórakozóhelyről (egyedül magában, egy szegény nő), a sértett férfi pedig egy erősen ittas vendéget kísért ki, akikhez csatlakozott a vádlott is, így közösen hazatámogatták, majd átadták őt feleségének. A kapu előtt együtt nézték a számot hátralépve, nézték a névtáblát előrehajolva. A sértett ezután, az elgondolt tárgyak sima fedelén, a lezárt kerékpárjához indult, a vádlott, zavart mosollyal békés arcán, de félelem nélkül követte, amikor utolérte, hátulról a fején megütötte, aki ettől földre zuhant és elvesztette az eszméletét. A vádlott lecibálta róla felsőruházatát, átkutatta a nadrágját, akár egy részeges szabász, egyik zsebéből kivette a pénztárcáját a benne lévő, mintegy 175 000 forint készpénzzel, személyes iratokkal és bankkártyával. A város idegen. Hallucináció. Paradicsom. A bántalmazás következtében megsértődött sértett könnyebb, hámhorzsolásos sérüléseket szenvedett. Ilyen szégyenletes módon ismert meg valakit a kisajátítás. Az ügyészség a letartóztatásban lévő büntetett előéletű vádlottal szemben, aki együtt italozott a megsértődött, sértett férfival és nővel, börtönbüntetést és közügyektől, felsőruházattól, pénztárcától, valamint bankkártyától való eltiltást indítványozott.
