vasárnap 18 augusztus 2019

mail 99217 960 720

Seres Rebeka: Átlépni az átléphetetlent – Hansági Ágnes: Láthatatlan limesek c. könyvbemutatójáról

  • csütörtök, 17 január 2019 17:53

Világunk alapvető részét képezik a határok, melyek nem csak fizikailag, hanem mentálisan és tudományos értelemben is körülvesznek minket, bármerre fordulunk, bármihez nyúlunk, mindig beleütközünk valamelyikbe. De vajon vannak olyanok is, amelyeket nem érzékelünk? Amelyek láthatatlanok a szemünk előtt és csak akkor vesszük észre, amikor már átléptünk rajta? Hansági Ágnes legújabb tanulmánykötetében ezeknek a határoknak a felderítésére vállalkozott és eredményeit egy csokorba gyűjtötte Láthatatlan limesek című munkájában. A szerzővel Mészáros Márton beszélgetett december 13-án a Kelet kávézó galériájában.

Elöljáróban Mészáros Márton bemutatta a könyvet a közönségnek, a tanulmányok keletkezéséről elárulta, hogy némelyik előadás formájában hangzott el először, továbbá vannak közötte olyan cikkek is, amelyek már korábban napvilágot láttak más médium által. A kötetben Hansági Ágnes a periférián elhelyezkedő szövegeket helyezte előtérbe, és rajtuk keresztül mutatja be a határjelenségek centrális problémáit. 

Mészáros Márton első kérdésében a cím különlegességére hívta fel a figyelmet, mellyel kapcsolatban a szerző megjegyezte, hogy ezzel a kutatások alapproblémáját szerette volna érzékeltetni, fizikai világunkban a limes nagyon is látható dolog, amely már messziről figyelmeztet a veszélyre, ám a tudományos kutatásokban ezek a határok nem olyan transzparensek, csupán akkor érzékeljük őket, amikor már átléptünk rajta. Minden tudományos területen a kutatók igyekeznek kijelölni kutatásuk határvonalait, ám gyakran azzal kell szembesülniük egy-egy jelenség kapcsán, hogy túlmegy ezeken a határokon, vagy éppen kettő között helyezkedik el, ilyenkor akaratlanul is átlépnek rajtuk.

A kötet első része a tér és az idő összefonódására világít rá, mely szerint minden időbeli tapasztalatunk egyben térbeli tapasztalat is, hiszen nem csak időben érzékeljük a történéseket, hanem fizikai térben is. Az időegységek folyamatosan egymásra rakódnak, mint a geológiai rétegek, s az eltelt évek során egyre nehezebben férünk hozzá a legbelsőbb rétegekhez, ezáltal egyre jobban eltávolodunk saját múltunktól is. Az idő lineárisan halad, ugyanakkor jól észlelhető a ciklikusság is életünkben a visszatérő események és mozzanatok által.

A populáris és az elit irodalom között húzódó határvonal is megjelenik a kötetben, melyet Hansági Ágnes Kemény Zsigmondegyik cikkén keresztül érzékeltet, mely a Pesti Naplóban leközölt írásokhoz fűződő meglátásait összegzi. A szórakoztató irodalmat az egyik legjobb eszköznek tartja arra, hogy az emberek megszeressék az olvasást és a napi rutin részévé tegyék, továbbá, hogy a rendszeres olvasás által megtartsák mentális frissességüket. A kezdetben szórakoztatóirodalomként megjelent művek az idők elteltével részét képezhetik az elit irodalomnak, bár ennek az olvasótábora jóval kevesebb, mégis általuk sokkal tovább fennmaradnak ezek a művek, melynek egyik visszatérő példája a kötetben Esterházy Péter, aki ironikus, humoros hangvételű írásaival eleinte a szórakoztatóirodalomhoz sorolódott, ma viszont már az elitirodalom polcait ékesíti. 

Mészáros Márton következő témaként a médianyilvánosság megváltozását hozta előtérbe. Hansági Ágnes tapasztalatai szerint az a kiterjedt nyilvánosság, mely a modernségben jött létre, mára kezd egyre jobban felszívódni. A kulturális események elsősorban Budapesten kerülnek meghirdetésre és a határán kívülre csak szórványosan jutnak el, de még így is gyakori az az eset, hogy a fővárosban élők is csak utólag értesülnek ezekről az eseményekről. Abban a temérdek médiumban, mely nap mint nap körülvesz minket kevés szerep jut az irodalomnak, mindössze néhány plakát és hirdetés, nem úgy, mint régen, amikor nívós kulturális műsorokat nézhettünk a tévében és hallgathattunk a rádióban. Mészáros Márton ehhez hozzákapcsolta a hangoskönyveket, mely egy jó eszköz lehetne arra, hogy az irodalom minél nagyobb teret nyerjen az emberek körében, minél közelebb hozza az átlagos olvasóhoz a magas irodalom részét képező műveket. Ám a tapasztalat az, hogy Magyarországon nem igen terjedt el a hangoskönyv, és aki mégis rendszeresen hallgatja ezeket a kiadványokat, leginkább szórakoztatóirodalom vagy önsegítő könyvek digitális változatát veszi meg, nem pedig a klasszikus irodalom gyöngyszemeit. 

Az esemény utolsó mozzanataként a gyerekirodalom és a kánon kérdése merült fel, Hansági Ágnes meglátása szerint a gyerekirodalom is kitermeli a maga klasszikusait, ám azt tartja jó gyerekkönyvnek, mely minél közelebb van a gyerekek világához, vagyis minél frissebb megjelenésű. A fiatalság körében közkedvelt könyvek folyamatosan változnak, ezért nem is igazán beszélhetünk gyerekirodalmi kánonról, mégis vannak olyan nívós szövegek, melyek nem csak a mostani generációnak a szeretetét nyerik el, hanem valószínűleg a jövő nemzedékét is, ezzel kapcsolatban Elekes DóraDettikéről és más istenekről című könyvét emelte ki a szerző. 

Seres Rebeka

  • Megjelent a Tempevölgy legújabb száma! +

    Benne: Térey János, Szilasi László, Bartók Imre és Lengyel Zoltán prózája, Lanczkor Gábor, Vörös István, Bozsik Péter, Áfra János, Bíró József és Oláh András versei. Szépvölgyi Alíz hagyatékáról Németh Zsófia tanulmánya, Ladányi István Szilasi Lászlóval beszélget, Vojnics-Rogics Réka és Nagy Gabriella Ágnes gyerekirodalmi tanulmánya. A lapszámot illusztráló Fenyvesi Ottóról Orcsik Roland írt.
  • 1

Széljegyzetek

  • 1
  • 2
  • 3

Partnereink

 

14781B08 F5E6 42F4 9C29 D4542DA5920B

FFAE6044 A975 4F18 9ACB 2E2C56174FB9  

logo2

A20D66FA 2148 4626 A29F 14614DE661A2

hirdetes logo 2