csütörtök 27 június 2019

mail 99217 960 720

Jiří Žáček versei

  • szombat, 29 december 2018 16:42

Szeretem

(Mám rád)

 

Szeretem a hétköznapokat,

mert csodák sohasem történnek

vasárnap vagy ünnepnapokon.

Szeretem a gyerekszobában tartott egyszarvút.

Szeretem a szerelmes folyót, ahogy a tenger felé siet

folyamtalálkozóra.

Szeretem az 1950-ből való ČZ 125-ös időgépet,

amely képes visszavinni a gyermekkoromba.

Szeretem a „pí” számot,

mert a madarakkal rokon.

Szeretem a töltőtollat, mert ihlettel van tele.

Szeretem a fiatalokat, akik hiszik,

hogy sohasem öregszenek és sosem halnak meg. 

Szeretem a trópusi Afrikáról álmodó hóembereket.

Szeretem a szélben köröző sólymot

ahogy légi leltárt készít a mezei törpékről.

Szeretem a tengeri hullámverésben vigyorgó delfineket

a víztározó gátján.

Szeretem a fákat,

amelyek az égig akarnak nőni.

Szeretem a gyermektalpakat a tenyeremben

amint hétmérföldes csizmában körbejárják a világot.

Szeretem A rejtelmes szigetet, A kincses szigetet

és A megvalósulatlan álmok szigetét.

Szeretem február 30-át,

mert az egész örökkévalóságban csak egyszer volt olyan.

Szeretem a titkos ajtókat, 

amelyek az én álmaimból a tieidbe vezetnek.

Szeretem az almafákat,

amelyek könnyelműségükben körtét teremnek.

Szeretem az évszakváltásügyi minisztériumot,

kiváltképp madárcsicsergés-koordinációs bizottságáért.

Szeretem azokat az úriembereket, akik zavarba jönnek attól, ha

napjában nem csak egyszer van igazuk.

Szeretem a Nevermore cigarettát,

ahogy mélyen beleslukkolok az üres tengerparton, este,

a naplementében.

Szeretem az igazság és a szeretet győzelmét

a humanitárius légicsapások felett.

Szeretem a kutyákat, akik hallgatnak a gazdájukra,

és a gazdákat, akik a kutyájukkal vonítanak a holdra.

Szeretem a városokat,

amelyeken úgy lehet játszani, mint a hangszereken.

Szeretem Einstein nyelvét,

ráöltve a 20. századra.

 

 

Barátom, a jeti

 

(Můj přítel yeti)

 

Gyakran látok olyan álmokat,

hogy a jeti meg-meg látogat.

Nappal meg bezzeg felém se néz.

Messzivilág-illat sok fehér szőtincsen. 

Neked erről mind fogalmad nincsen

mert már mélyen alszol, drága kincsem.

Gyalogosan jött-e?

Vagy tán vonaton?

Lehet, náluk ennek van még számos egyéb módja.

Téged bámul ráérősen,

gyapja illatoz‘ erősen,

Aztán vágyakozva rávonít a holdra.

Bejárja a lakást, a rádió bosszantja,

A lámpa fénye neki borzalom.

Hozzá fűz már sok-sok emlék.

Néma lélek-eszperantónk itt a lingua franca.

Én én vagyok-e, vagy őkelme volnék,

Néha magam sem tudom.

Gyakran látok olyan álmokat, hogy a jeti meg-meg látogat.

A jetit, jó barátomat,

sokszor elkvártélyozom itten.

Egy-két cigit elszívunk közösbe‘,

Aztán távozik a ködbe.

S neked erről mind fogalmad nincsen.

 

 

Beszélgetés a delfinnel

 

(Rozhovor s delfínem)

 

Az óceánológus-csoport, amelyik megfejtette

a delfinek nyelvét,

ezt kérdezte az egyiktől:

„Hogy lehet, hogy ily 

nagyszerű és kiváló elméjű teremtmények,

akiknek az emberéhez fogható értelem adatott,

újságok és tévé nélkül élnek,

telefon, autó, számítógép,

gyár, bank, hivatal

kormány, hadsereg, országgyűlés,

történelem, kultúra, progresszió,

és célok nélkül, felelőtlenül,

napról napra,

csak a semmittevésnek és a játéknak?“

Elhangzott a válasz: „Ki a szabadabb

és a boldogabb: ti, vagy pedig mi vagyunk azok?“

A kutatás folytatásáról,

a kormány döntése folytán, 

tekintettel a kísérlet

magas költségeire, és arra, hogy a vizsgált faj

gyakorlati felhasználhatóságára nem volt garancia,

egyelőre lemondtak. Az egyik miniszter

az esetet így kommentálta:

„Milyen jogon tesznek minket lóvá

holmi halak?“

 

 

Néhány lehetőség

 

(Několik možností)

 

Istennek április 13-án, 19,30-kor kellett volna megjelennie

minden tévékészülék 18. csatornáján.

100millió felhevült néző 

azonban a felhevült képernyőn

csak szemcséket látott.

Lehet, hogy valaki eltévesztette a dátumot.

Lehet, hogy nincs is Isten.

Lehet, hogy úgy akarja, azt higgyük, hogy nincs.

Lehet, hogy Isten meggondolta magát.

Lehet, hogy nem volt érkezése.

Lehet, hogy éppen a 17. 

csatornán nézte

a Dallas legújabb részét,

az örökkévaló.

És lehet, hogy Isten

fénysugárzás, 

amelyet tekintetünk

szemcsés képként érzékel.

 
 

Jiří Žáčeket (1945. november 6. – ) a magyar közönség leginkább a rajzfilmrendező Zdeněk Miler alkotótársaként, a Kisvakond könyvekből ismeri.Žáček az észak-csehországi Chomutovban született, majd a fővárosban tanult építészetet. Három évig a Benešovi vízművek munkatársaként dolgozott, ezután kezdett irodalommal foglalkozni. 1991-ig a Československý spisovatel kiadóvállalat szerkesztőjeként dolgozott. Két évig szerkesztette a legrangosabb cseh női magazint, a Vlastát. 1994 óta szabadúszó író. 2011-ben költői életművét a Ján Smrek-díjjal ismerték el. Költészete néhol az aforizmákhoz közelít, jellemző rá a humor és a parodizáló hajlam. Közel harminc verseskötet és hasonló számú gyermekkönyv szerzője.

 

Haklik Norbert fordításai

  • Megjelent a Tempevölgy legújabb száma! +

    Benne: Várady Szabolcs, Závada Péter, Aczél Géza, Tatár Sándor, Ádám Tamás, Juhász Tibor, Vargha Bálint, Szabó Gergely és Jiří Žáček versei, Kredeczki Zsombor, Erdei L. Tamás és Murányi Sándor Olivér prózája. Összeállítás a tavaly megrendezett Városfejlesztés konferenciánkról (Mester Béla, Wesselényi-Garay Andor), Tersánszky Józsi Jenőről (Szilágyi Zsófia, Szirák Péter, Pataky Adrienn) és Szentkuthy Miklósról (Keserű József, Konkoly Dániel, Kerber Balázs, Tompa Mária). A lapszámot Szentkuthy Miklós rajzaival illusztráltuk.
  • 1

Széljegyzetek

  • 1
  • 2
  • 3

Partnereink

 

14781B08 F5E6 42F4 9C29 D4542DA5920B

FFAE6044 A975 4F18 9ACB 2E2C56174FB9  

logo2

A20D66FA 2148 4626 A29F 14614DE661A2

hirdetes logo 2